Ugrás a tartalomra

 

A tizenkét kagyló: nyilas

úgy szeret, akár a vadlovak,
szilajul, békétlenül, lobogó sörénnyel.
felhőisten anya szülte,
apja a merész Ixión király.
nászágy a kéklő ég volt,
tajtékzó tenger-végtelen.
félig állat, félig ember,
benne fut össze ösztön
és megfontolt bölcselet.
ágya üde fűillat,
buja növény a karja,
combja hegyes-dombos lanka,
ha végigcsiklandoz nyelved rajta,
hetven fokos abszint szerelme vize.
két apró melle a vánkos,
ahol kialhatod magad.
másnap ne keresd,
megannyi teendő várja,
állati ösztön a hajnallal aludni tér.
csak este ébred ereje újra,
hív majd, ha jó szerető voltál.
gondolj Kheirónra,
a halhatatlan Kentaurra,
olyan ő is.
a művelt férfiakat kedveli,
kik tudnak egy s mást kezdeni a nővel.
öle nem ereszt el,
míg utolsó cseppig
ki nem csavart.
ha felül akarsz lenni,
fontold meg jól,
meddig bírod,
étvágya nem e világi,  
ha erőd csekély,
de dárdád kemény és szívós,
bízd rá magad,
lovagol rajtad
míg pirkadni kezd az ég.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.