Jelige: Szószövő – Világszemmel, Háttérzaj

Világszemmel 

Szemeimben apró huncutság csillan meg,
Némi kiszámíthatatlanság.
Bolondos arcképem megtévesztő,
Tán egy maszk valójában,
Mely mögött komolyság, mély gondolatok lapulnak.
Ha mosolyomat lencsevégre kapnák,
Felfedezésre méltatnák,
Mint egyetlen pontomat,
Mely kiszámíthatóvá vált.
Előmerészkedik az elvárt sebezhetőség,
Kísérője nem más, mint a szerénység.
Mindeközben egyetlen kérdés merül fel bennem:
Valóban így lát a világ?
Ha jönne megerősítés, talán egy jó kép is elkészülne még.
Csak mosolyogj…csíz!

Háttérzaj

Két lépéssel előtted járok,
Mégsem találom a választ,
Mely eget renget,
Bár mostanra már fáraszt.

Keresztbe feszült végtagjaim
Már-már muzsikát keltenek,
Későn, de észrevettem ám,
A ritmus egységes.

Ismétlődik, mégis
Ugyanolyan izgalommal
Várom az elejét,
Mint a végét.

A csendben szinte
Zajokat hallok tán,
Melyeket a parketta
Ropogásai törnek meg.

A hangok, amelyeket
A fejemben hallok,
Talán mégsem kitaláció,
Általában hallható.