Petri Györgynek

Én is iszom és tartok a cirrózistól,
meg a ráktól,
pedig nem borul fölém óvón
a puha diktatúra,
ami összetartana a többiekkel, akik szintén,
vagy nem éppen azon a szinten.
Amikor reggel nyolckor érek haza,
az nem a munka miatt van.
Nagy a gyanúm,
hogy nem is abba döglök majd bele.
Magyarországon az ember vagy alkoholista,
vagy jól mennek a dolgai, oszt’ kész.
De visszatérve a korábbiakra, vágod?−
feltalálták az e-cigit, ergo
nem kötelező beledögleni a dohányzásba,
vettem is egyet, mégis rágyújtok −
fene tudja, hogy van ez.
Itt, a mostani demokráciában,
szerintem hányingered lenne,
és meg lennél hasonulva,
bár, lehet, hogy te is libsi vagy jobbos
nagyöregként csak a megélhetésért
nem írnál két értelmes sort sem.
Azt mondják rólad,
túl korán mentél el.
Karácsonykor összevásárolunk mindenféle bájos szirszart,
és azon tűnődünk a feleségemmel,
mihez kezdhetnénk, mondjuk Norvégiában.