Ugrás a tartalomra

Túl a váteszkoron

A hiányzó vers
                     

                      Ady Endre utolsó versére

Még egy vers hiányzott a végéről
– talán a betegség és a halál
akadályozott csupán meg benne –,
hogy megírjad a Vesztesek Dalát!

Az „üdvözölt győző” után végre
a megszállt területekről futók,
maradékaikkal hurcolkodók,
a vagonlakóvá válók tömegét

kellett volna igazán mutatnod!...
Akikre rázuhant a Monarchia
oszló teteme, és nyomorékká
vagy éppen holttá nyomta szét őket!

Akik jöttek mindenhonnan riadtan
Brassótól Szakolcáig, Fiumétól
Munkácsig – a háborús szél kit honnan
sodort... Róluk nem ejtettél már szót.

 

Túl a váteszkoron

 Már néhány héttel idősebb vagyok,
 mint Ady Bandi Nagyúr, mikor
 megtére a „rokonához” és
 leadá az kulcsot a mennyei
 ruhatárba'... – „kicsúsztam” már a
 váteszkorból, eddig kellett volna
„izmozni” valahogy hadak élin!...

 Ha politikus lennék, tán még
 esélyem lenne egy lemészárló
 szenátusi ülésre vagy épp
 egy Moneda-palotára* tán!...
 Esetleg a bari-kádokon
 vagy egy bariarcú kislányban
 meghalni? – ez már túl idilli!...

 Marad a betegség, a baleset:
 valami aszaló kór vagy éppen
 részeges alátámolygás egy
 „híresség” autócsodájának...
 Esetleg „véletlen” meghalni
 valami bukott széplány használt
 bájain – utóbbi már „szerencse”!...

Ámbár – ha peched van – börtön
vagy diliházi vegetálás
juthat (dőre reménnyel, hogy „mártír”
leszel valaha, valakik előtt)...
Utóbbi végképp a „békasegge”-
perspektíva!... – de hát mérsékelten
ismeretlen költő nem választhat!

(Eszi, nem eszi – ez a kínálat!)

            *Moneda-palota: 1973. IX. 11.-én e palota romjai alatt ölték Allende elnököt Chilében.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.