Túl a váteszkoron
A hiányzó vers
Ady Endre utolsó versére
Még egy vers hiányzott a végéről
– talán a betegség és a halál
akadályozott csupán meg benne –,
hogy megírjad a Vesztesek Dalát!
Az „üdvözölt győző” után végre
a megszállt területekről futók,
maradékaikkal hurcolkodók,
a vagonlakóvá válók tömegét
kellett volna igazán mutatnod!...
Akikre rázuhant a Monarchia
oszló teteme, és nyomorékká
vagy éppen holttá nyomta szét őket!
Akik jöttek mindenhonnan riadtan
Brassótól Szakolcáig, Fiumétól
Munkácsig – a háborús szél kit honnan
sodort... Róluk nem ejtettél már szót.
Túl a váteszkoron
Már néhány héttel idősebb vagyok,
mint Ady Bandi Nagyúr, mikor
megtére a „rokonához” és
leadá az kulcsot a mennyei
ruhatárba'... – „kicsúsztam” már a
váteszkorból, eddig kellett volna
„izmozni” valahogy hadak élin!...
Ha politikus lennék, tán még
esélyem lenne egy lemészárló
szenátusi ülésre vagy épp
egy Moneda-palotára* tán!...
Esetleg a bari-kádokon
vagy egy bariarcú kislányban
meghalni? – ez már túl idilli!...
Marad a betegség, a baleset:
valami aszaló kór vagy éppen
részeges alátámolygás egy
„híresség” autócsodájának...
Esetleg „véletlen” meghalni
valami bukott széplány használt
bájain – utóbbi már „szerencse”!...
Ámbár – ha peched van – börtön
vagy diliházi vegetálás
juthat (dőre reménnyel, hogy „mártír”
leszel valaha, valakik előtt)...
Utóbbi végképp a „békasegge”-
perspektíva!... – de hát mérsékelten
ismeretlen költő nem választhat!
(Eszi, nem eszi – ez a kínálat!)
*Moneda-palota: 1973. IX. 11.-én e palota romjai alatt ölték Allende elnököt Chilében.