Jelige: Tehetségtelen – Endrétől Lédának, Az igazság szükségtelen

Endrétől Lédának

Kedves Adél! - Ha kegyednek jobban tetszik, Léda -
Megírom üzenetem s elküldöm sebesen,
Hiszen anyja sem érti szavát annak, ki néma.
Csak szeretném ha megtudnád, egyetlen kedvesem,
Hogy szívem közeledben úgy szárnyal, mint egy héja,
Hogy szerelmedhez, mint fel-feldobott kő, visszaesem,
Hogy vagy olyan gyönyörű, mint egy párizsi séta,
Hogy tisztán, boldogan őrizném a két szép szemed!

Az igazság szükségtelen

Az igazság szükségtelen.
Bármit teszel, az marad;
A véred ellenében
Sem könyörül terajtad.

Az eszed a börtönöd.
Fogva tart és nem ereszt,
Amíg mocskos, csökönyös
Testeden lüktet pár seb.

Tökéletlenek vagyunk;
Kezünk csak pusztítana,
Mikor némán alkotunk,
Nem hat rá ember szava.

Mikor szemünknek nem szép,
Amit mi teremtettünk
Nem bántaná azt a kéz,
Hiába súg neki eszünk.

Az igazság sem segít,
A szükségtelen igazság;
Míg a test őrzi lelkét,
Tőle jön minden hazugság.

Tökéletlenek vagyunk;
Gyarló, gonosz emberek,
Így az emberiséget
Csakis emberként vesd meg.