Ugrás a tartalomra

Jelige: Falco subbuteo – Tengernek bűbája, Ecce homo

Tengernek bűbája

Sistergő levegő,
mindenkit bűvölő
tengernek zúgása,
hajóknak ringása.

Lemenő napsugár,
csapkodó hullám ár,
sziklákon megtörő,
szél adta nyers erő.

Alkonynak homálya,
hullámok formája,
Napnak lenyugvása,
Éjjelnek búrája.

Ecce homo

Annyi a rossz, ki elnyomja a jót,
Annyi a csúnya, ki a szépre vágyót.
Annyi a gyommag a búza között,
A napsugár mára már elköltözött.

De a viharfelhő még fényes belül,
A sok bűn között a jó elmerül.
De el nem alszik, csak elszenderül,
Az ekevas mellett rá fény derül.

Nőne a búza, ha nőni hagynák,
Szórná a magját, ha nem taposnák.
Hajtana csírát, ha le nem törnék,
Merne még élni, ha nem köpdösnék.

Lesz majd idő, mikor ők beszélnek,
Beszédet tartanak a csüggedőknek.
Hogy tudják ők jól, hogy mi a helyzet,
Hogy várjanak, mert lesz még új kezdet.

De ha csak örökké „jobb időt” várunk,
Elégedetlen gépeké válunk.
Hát ismerjük fel, hogy mikor jött el,
Az idő, mire már várni nem kell.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.