Jelige: Parafráz István – Arról, hogy mi a jelen; Leltár (parafrázis)

2020. május. 02. - 17:32

Arról, hogy mi a jelen

Tegnap este azt álmodtam, hogy Örkény István mesél a fiatalságnak a jelenről. A meséje így szólt: - Tegyétek le a fejetek búbját a földre, helyezzétek rá a testsúlyotokat, majd szépen lassan lendítsétek fel magatokat. A fejetek búbján egyensúlyozva vigyázzatok arra, hogy el ne dőljetek, a szemeteket pedig nyissátok ki! Nagyszerű!

Most, ugyebár, azt láthatjuk, hogy minden fejjel lefele van.

Olcsó tornacipők tapossák a pesti beton-égboltot, rendezett buszok csúsznak a tetejükön akadálytalanul a fellegek felszínén, a belvárosi éjszakák békések, a reggelek forgalmi dugóktól mentesek.

Tömbházak teraszai alatt tizenéves fiúk és lányok sora olvas Shakespeare-t, Kafkát, hatalmas életigazságokat fejtegetve közben, kint a parkokban pedig ezerszínű hordozható hangszórójukon Mozartot vagy finom jazz játszanak, persze halkan, ahogyan azt a szabályok előírják. Mi lett a mai generációval? Hol romlott el minden?

Ó, hogy örülnék, ha láthatnék pár fiatalt, ahogyan egymás mellett állnak és egymással chatelnek Messengeren keresztül, mert ott sokkal több a matrica és az emoji, mint a való életben, és azok a Deák téren ülő kislányok igazán visszajelölhetnék azt a pár ismeretlen középkorú úriembert, akik mindenféle kedves szavakkal illették őket, hogy elnyerjék igaz szerelmüket. Hol vannak az Iphone-nyerős posztokat megosztók? És a Candy Crush-ban segítséget kérők? Miért nem akarja egyik tinilány sem Kim Kardashian-t utánozni, a fiúk miért nem majmolnak egy amerikai rappert sem?

Bárcsak mindenki egyforma akarna lenni! Megölnénk egymást pár lájkért, a közösségi portálokon keresztül bárki életét tönkre tehetnénk névtelenül, és kit érdekelne, hogy a gyerek éhes, amikor Facebookon hattal kevesebb szívecskés komment jött a legutóbbi szelfinkre, mint a szomszéd Jucinak. Ha egész álló nap mobiloznánk, ki sem jönnénk a szobából, megszűntetnénk az összes létező hús-vér emberi kapcsolatunkat, kiűznénk magunkból az empátiát, teljes mértékig elhanyagolnánk egymást, és nem gondolkodnánk, mivel az eszközeink gondolkodnak helyettünk, … ha lassan butulnánk el, az volna a jó világ. Hiszen a buta élet gondtalan élet is egyben! Egyszerű világ az egyszerű fejnek.

Kérlek titeket, tegyétek le a lábatokat, egyenesedjetek ki! Most látható: visszatért minden az eredeti felállásba, ti pedig, kedves fiatalok, visszabújhattok a kékfényes kijelzőtök mögé. – ezt üzente nekünk álmomban.