Találka

Szia Baba!

Szívem és lelkem epekedik,

Csillapíthatatlan szomj kínoz…

Illatod, és szelíd hangod,

Édes ajkaid: egyedüli gyógyír.

Kérlek, ne kínozz!

Jöjj, enyhíts vágyaim terhén;

Este nyolckor tornácod küszöbén.   

 

 

Eltűnt

A gyűlölet lángja már csak pislog,

Tündöklő harci gyönyör váltja helyét.

Vagy a sajnálat mocskos játéka?

Mindent összezavar.

Kételkedni, vágyni és remélni,

Ezt mind egyszerre

Nehéz dolog de menni fog.

Az alap már megrendült,

Széthullóban van, és jaj annak

Aki a mélybe zuhan.

Nincs visszaút, a süllyedő hajó

Áldozatává válni nem kötelesség,

De könnyű azonossá lenni vele.

Nem kételkedni ostobaság,

A nem próbálás,

Nem tanulság,

Visszatérhetetlen köd csupán.

Álmodom a hajdani világról.

Lesz majd egy nap,

Vágyom utána.

Értelmetlen álmodni,

Semmi alapja,

Már rég szétzúzta valami,

Leginkább valaki…

A jelen a hazám, abban élek.

Természetesen hazudni szokás.

A remény a gyilkos.

Mind-mind ugyanaz.

Övé az utolsó szó,

De az azt követő csend is.

Elillant, de nagyon messze,

A harag, a düh hűlt helye.