Ki-vagyok(?)

Reggelente tükörbe nézni kész tortúra nekem.

Mégis megállok előtte, kávémat tartva,

ami már-már inkább cukorszirup, kis kávé ízű

beütéssel. Mert bár a kávé keserű, mint én vagyok,

ezt az ízt (magammal együtt) nehezen viselem.

 

Fekete, borzos haj, ötvözve a fáradt, lehangolt tekintetemmel.

A külsőm teljesen tükrözi a személyiségemet,

és ugyan igyekszem vidámnak és lazának látszani,

ha valaki kicsit is ismer, tudhatja rólam,

hogy ez nem (mindig) így van.

 

 

Én vagyok a szétszórt, aki mégis összeszedett.

Szeretném elhitetni magammal, hogy egyben van az életem,

ezért törekszem, hogy mindennek biztos helye legyen.

Csak próbálkozom, de ezt olyan erősen teszem,

hogy (általában) belebukom a rendszer kiépítésébe.

 

Én vagyok a csendes, aki sokszor nem tud halk maradni.

Gyakran húzódom meg a sarokban, máskor meg élvezem,

ha minden tekintet rám szegeződik.

Talán sokak számára ezért megfoghatatlan a hangom,

mert mire (majdnem) mondandóm végére érek, elszáll a beszédkedvem.

 

 

Önellentmondások. Látszólag ebből áll az egész lényem.

Páran ezért tartanak elérhetetlennek. De azt,

hogy azért nem ismernek ki, mert nem engedem,

vagy mert valójában nem is akarnak

már (szerencsére) nem tudom megfejteni.

 

Nekem a hatás-ellenhatás törvénye mást jelent.

Nem is olyan bonyolult. De mivel magamtól nem fogom

elkezdeni a saját kis fizika órámat az idegpályáimon futó

gondolatok súlyáról, amik egyenesen arányosak a kiváltó okokéval,

így (ez is) csak nekem egyértelmű.

 

Szeretem a nyüzsgést, de talán annál is jobban a csendet.

Többre értékelem a magammal töltött időt, amikor nem

kell foglalkoznom a látszattal. A hangtalanságot, amibe

beletemetkezhetek, hogy később újult erővel tudjam

elhitetni másokkal (és magammal), hogy jól vagyok.

 

Pedig ez talán soha nem is volt így.

 

 

 

Egy, kettő, három

Hozzád nulla órakor

mindig egy szót szóltam,

amit kétszer gondoltam meg,

hogy aztán háromszor is

elgondolkozz rajta

miért csak négy embernek

szoktam kimondani.

De mindig úgy éreztem,

ötödannyira sem értetted meg,

mint amennyire hatásosnak gondoltam,

pedig a hét összes napján elmondtam.