Telefonos vallomás

 

Hiányzol, tudod? Hiányod gyötör.

Várhatom én, hogy fölbukjon a nap,

Mely mint te, életem égboltjára tör,

Fényesen, ékesen, mint égi látomás.

Virrasztottam, vártam e napfelkeltét,

S azt, hogy kalász-hajadban suhogjon a reggel,

Hevítse szívem hűvös, árnyékos felét;

Kérlek jöjj! Válaszod várom, nem adom fel.

 

 

 

A becsület himnusza

 

Te hegy-völgyet áttörő folyó,

Pillangó kicsiny virág szirmain,

Langyos tavaszban olvadt hógolyó.

Röppenj be hozzánk a béke szárnyain!

 

Térj be hozzánk, ne kopogtass,

Hozd el a gonoszság gyógyszerét!

Emeld fel azt, ki alantas,

Olajozd az igazság mérlegét!

 

Őrizd és terjeszd az ó fundamentumot,

Mire évezredek alatt épített a világ!

Készíts a helyesből sákramentumot;

Hogy ne rezdüljön egyetlen kicsi olajág!

 

Ó, te vízben is a felhajtóerő,

Csillanj fel ezerízben a világon!

Mutasd, mi a jó, a követendő,

Mutasd hát, hol a fa a pusztaságon.

 

Ha eljön majd a várva várt nap,

Mikor százával köszöntnek az emberek;

Dalaik is majd neked szólnak;

Hidd el, én köztük leszek.

 

Sosem csaltál, miért is tennéd?

Nyíltságod zártságba folytod olykor;

Szentül óvón nem engednéd,

Hogy e Földön szélhámból nyíljon bokor.

 

Esendő emberben te fényes glória,

Ki ösztönlényekből hős szellemet formál,

Hatalmad nem dönti meg fals allegória,

Mely hamis prófétáknak sajnos imponál.

 

Kérlek, légy iránytű az útvesztőben,

Légy bütykös bot, mely vizet jelez!

Tomboló aszálykor bűnért bűntetésben,

Mikor a romboló harag lelkekből szemez.

 

Tudom, a te földed gyümölcsöket terem,

Édes, zamatos, cukros gyümölcsöket...

Tudom, testvéred az őszült türelem,

S bárhol jársz, nyomodban arany képződhet.