Jelige: Balibbalib – Én; A Művész

Én

Merő szőkeség, mint érett búzakalász,
S két igéző szem, mely lányokat halász.
Fehér bőrén, ha jól süt a nap,
Egy-egy szőrszál szerepet kap.

Fényes mosolyát gyakran megvillantja,
Legfőképp ha egy szép lány megpillantja.
Arca derűs ábrázatát el sosem veszíti,
Vékony piros ajakát egy hölgytől sem félti.

Homloka sima még, mint a magyar síkság,
Néha-néha eltorzul, ha a jegyeket beírják.
Szemöldöke minden helyzetben mutatja,
Hogyha őt éppen az a dolog untatja.

A Művész

A Művész hol háborgó tenger,
hol csendes nyári éjszaka,
mégsem bolygatja se ember,
se Isten egyetlen rossz szava.

Érteni Őt nem lehet,
s ha elhiszed mit beszél,
fest, rajzol vagy zenél:
utadon tovább vezet.

Feledteti búdat, gondodat,
téged is átjár a gondolat,
mi lesz a következő hang,
vonás vagy mozdulat.

De nem tudhatod előre,
sivatagból dús legelőre
mikor irányítja sorsodat,
s mikor kapsz válaszokat.