Aki nem akar emlékezni

Inge vörös, a tekintetében nincsen már szín.

A haja kicsit kócos, de hát már úgysem számít.

Miközben figyel, eltűnik belőle egy darab.

Talán saját maga az, akinek üzen hadat.

Fekte széken sötét farmerban ül nyugtalan.

Lelke mára már felnőtt, lásd, hontalan.

 

A Nap meleg sugarai sütnek arcára,

Vagy inkább a kihűlt neonfények volnának?

Szemüvegében ablakok tükröződnek, de

Mégsem tud boldog lenni, hiszen felejtene.

Szemébe tekintve egy lány képét találni.

Ott jár, amit elfeledett a madár is.

 

A háttér nem mosott, szóval észrevenni,

Jönni volt honnan, viszont előre tekint.

Még mindig halad, nem a kamerába néz,

Mivel nem tudhatja, hogy merre tart a lét.

Nem pillanatkép ez, előre rendezett.

E közhely így is borzasztóan rendetlen.

 

Nem akar művész lenni, csak szerelmes.

Tudja, mit kíván, de szíve helytelen.

Elhisz már mindent, ha senki sem látja.

Ő mozdulata, vajon kinek álma?

Ő az, ki eltűnne az árnyékokban,

Viszont nem lehet mennie sehova.

 

Elveszve

Te szebb vagy a Holdnál, csak a fényednek hívtam a többit.

Viszont ők állnak mellettem, mikor szenvedésem ömlik.

Voltam eltűnve az árnyékokban, voltam én már fényben.

Mégis lelkem táncolt, amikor játszott velem az érem.

 

Mindig féltem, hogy zuhanni fogok.

Folyton felhúzott egy prosztó horog,

Amit csak elemészteni tudtam.

Egyre jobban taszít ez az udvar.

 

Most üssetek arcon, csak érezzem azt, hogy még van feljebb.

Üressé válik a táj, mi pedig itt állunk elveszve.

Megrészegedve fáradtságodtól, mi bennem él tovább.

Érzéseim sem lesznek jobban eltemetve a holtnál.

 

Te voltál, kit festeni akartam.

Sárkány ellen harcoltam fakarddal.

Tied lett felettem az uralom.

Egyre jobban taszít az udvarod.