Magány

 

Ki vagyok én valójában?

Az ,ki utazik a valóságban,

Egy ártatlan ember,

Ki még vár a csodára.

 

Magamra maradtam!

Nem hagyhattam,

Hogy bajod essen,

Emléked megörökitettem!

 

Én ,egy visszahuzódó lélek!

Minden cselekedetem vétek

Hogyan tehetném jobbá?

Nem tudom,

De az biztos,hogy egyszer megváltozom!

 

A mai világ már a bűnök tengere,

De te légy a remény embere

Tisztisd meg ezt a tengert,

És a benne úszó minden embert!

 

Ma már mindenki a külsőt nézi,

Ezért a világ csodálkozva szemléli,

Hiszen azt hiszik,hogy végre

Eljött az ,ki kinyitja a remény ajtaját!

 

Így érzek én valójában.

Így élek én a valóságban.

Egyenes út vezet a siker fele,

Így lesz a világ jóval tele.

 

Életem végén     

Életem már romokban áll,

Minden remény elszáll

Ezért maradj itt még velem

És ne engedd ,hogy a halál elvegyen!

 

Te csak légy velem a többi nem számit!

Lelkemet kiöntöm neked,és megnyugtatnak szavaid,

Hogy majd lásd miként távozom el innét,

És nagy bátorsággal győzd le ellenfeleinket ismét !

 

Számomra ki vagy?

Egy csoda, aki nem hagy,

Aki a bűnök tengerét megtisztitotta

És aki a reménység ládáját fölnyitotta!

 

Valószinűleg azon töprengsz,

Hogy ki vagyok én számodra?

Aki válaszol az álmodra,

S ki nem hagy soha magadra!

 

Nem számit,hogy meddig élünk

Én szivembe zártalak,

Egy fontos személynek tartalak,

Talán életem végén emlékezni fogsz rám,

Mert én elfogadtalak!