Jelige: Levendulaköd – Ébredés; Egy délután margójára

Ébredés

Kiürült üvegek

Pár törött pohár

Copfba kötött áporodott magány.

Felhevült testek és lüktető vágy,

Törött üvegeken vér csordogál.

Vöröslő fájdalom hasogatva tűri,

A szerelem éppen vérét önti.

Egy délután margójára

Emlékszem, mily szépen sütött orcádra a napfény.

Átkarolt aznap engem a mámoros szerelem,

hogy perzselő csókunkból tűzszikrák repültek!

Édes Júliám, bár volna rá szó és gondolat, hogy

kifejezhessem, amit irántad érzek.

Ó te érzés, minek nevezzelek!?