Talán

 

Ki vagyok én? Kinek a szerepét játszom?

Megvalósul célom, ha kitartóan küzdök érte?

Oly sok kérdés, mire a válaszokat várom

Most ural a bánat, s nem tudom, mikor lesz vége.

 

Talán egy felfedező vagyok, ki mindenhol több utat lát

Ki eddig minden problémára legalább egy megoldást kitalált

Talán mégsem, talán nem vagyok felfedező

Mert döntés előtt állok, s nem tudom mi megfelelő.

 

Talán egy kutató vagyok, hisz mindig rátalálok valakire

Mindig elnyer valaki másnak a szíve

Talán mégsem, talán nem vagyok kutató

Mert bárhol járok, iránytűmön feléd áll a mutató.

 

Kihívás utcára lépni. Kihívásokból áll minden reggel

Mindenkiét megkapom, de senki véleménye sem kell

Talán a tiéd, ha te jót gondolsz, az megnyugtat

De kérlek figyelj arra, hogy bizalmam el ne bukjad.

 

Szeretem önmagam, és azt hiszem szeretve vagyok

Még az is lehet, hogy a kelleténél több szeretetet kapok

De máshogy érzem mégis, nem érzem a szeretetet

Ezért van, hogy néha szívemet hiába keresed.

 

Megfelelnék mindenhol, de úgy érzem, sehol sem tudok

Vajon megfelelek neked? Vége, ha most elfutok?

Talán igen, talán nem, én megpróbálok maradni

De félek, hogy itt ragadsz velem, és nem fogunk majd haladni.

 

Napok, napok után, túl sok a változás

Elfáradtam, túl nehéz lett lelkemen az átkozás

Magamat adom, ígérem, magam leszek mától

Hiszen látom már az erdőt, amit nem láttam a fától.

 

Bevallom, hogy rettegek, de rendíthetetlen vagyok

Meglépem a lépést, itt többé már nem maradok

Nincs szükség segítségre, megoldom majd magam

De nem festem le képben, figyelj, s halld meg szavam!

 

 

Szívem a számon

 

Szív, test, arc és lélek

Önző lennék, mert mindegyikből kérek?

Hangod, szemeid és lágy tapintásod

Ragyogó énedtől olykor alig-alig látok.

 

Nem titkolok semmit, szívem a számon

Odáig vagy értem? Hiszem, ha látom.

 

Ködös téli éjszaka, napos nyári reggel

Rád gondolok mikor lemegy, s mikor a nap felkel

Szeles őszi délelőtt, de mikor jön a tavasz?

Hisz már sok idő eltelt, de még mindig fejemben matatsz.

 

Én nem titkolok semmit, szívem a számon

Hogyan felejtselek el? Egyszer kitalálom.

 

Zúg a zaj a fejemben. Megőrülök tőle

Sok stressz és fájdalom. Nem kérek belőle

Remeg kezem, remeg lábam, átjár ez az érzés

Segíts nekem! Ez nem kívánság, csak egy kérés.

 

Félek a választól, de szívem a számon

Nem győzhetsz le engem, helyemet megállom.

 

Komor gomolyfelhők szállingóznak felettem

Mért vagyok most szomorú? Régen mindig nevettem

Kérdések a nyelvemen, nem teszem fel őket

Félek, addig gyengülök, míg elvesztem erőmet.

 

Már nem beszélek gyakran, de szívem még a számon

Meg sem kérdeztelek, de válaszodat várom.

 

Álomvilág otthonom. Álmaimban élek

Szükségtelen az, hogy problémáimmal szembenézzek

Beszélek az égnek, térdeimen kérek egy dolgot

Ha hosszú lesz az életem, legyek végig boldog.

 

Érdekel az bárkit, ha a szívem nincs a számon?

Hazugságok itt és ott. Azt hiszem kipróbálom.

 

Most az élet, mint egy gyorsvonat, elszáguld alattam

Minden megváltozott, bár én önmagam maradtam

Elmerülök a vízben, és nem kapok levegőt

Elsüllyedt a csónak, mert elhagytam az evezőt.

 

Hová tűnt a szívem? Nincsen már a számon

Keresem, de hiába, többé nem találom.

 

Ma már csak sétálok a peronon, amíg az ismerős arcok elhaladnak mellettem

Kár volt jegyet vennem, hisz a vonat nem várt rám egy percet sem

Álmaimon lakat. Elvesztettem otthonom

Én vagyok a hibás, legalább is ezt gondolom.

 

Se tél, se tavasz, se ősz, se nyár

Sötét idők járnak, s úgy érzem, rám senki se vár

Elöntött a bánat, már tanácstalan vagyok

S amíg ez csak rajtam múlik, tudom, az is maradok.

 

Már bánom, hogy nem hagytam szívemet a számon

De te mégis szeretsz még, már elhiszem, hiszen látom.