Jelige: Ozirisz − Titkos érzés; Az elveszett remény

Titkos érzés

Szemeiben megtaláltam a csillagok fényét,

Azóta teljesen bekerít egy érzés…

Szeretném az ön karjaiban végig nézni a napfelkeltét.

A szerelméért bármivel szembe szállnék,

Csak adja nekem a vágyat, ami a szemében rejtőzik.

Ígérem féltett titkait szívem örökre megőrzi.

Az elveszett remény

Sajnálom, hogy feledni téged ennyire fáj….

S, mégis porba hullik érted az összes elejtett imám.

Keresem a helyes utat, amin végig mehetek,

Valamiért az összes lehetőség már régen elveszett.

Keresem az okot, hogy elengedjelek,

Ehhez viszont már a hibáid sem elegek.

Keresem minden éjjel a legfényesebb csillagot,

Mégis csak a könny ami végig folyik az arcomon.

Minden emlék darab mit a múltban átéltünk,

Mindig szikrázik talán egyszer még újra elérjük.

Kezdek elsüllyedni hibáim mély tengerében…

Próbálok kijutni, de soha nem érlek el téged.

Az utolsó sóhaj, mi elhagyja a szívem

Könnyben áztatva papíron vet véget.

Elveszett óceánok sivatagja,

Hajó melynek part a rabja.

Össze kulcsolt kezek áldásért epekedve,

Elveszett remények, súlyos fellegekben.

Szavaid szívembe égtek,

Oly mély tenger mi most a lelkem.