ÉN és Nem én

 

Mit szeretnél, én ki legyek?

Azért, hogy szeress, mit tegyek?

 

Legyek az, ki voltam rég?

Az a hercegnőféleség?

Az ki csendes és nagyszerű?

Aki sohasem keserű?

Kedves legyek és nőies?

Talán egy kicsit sekélyes?

 

Prűd is legyek meg erkölcsös?

Feddhetetlenségem örökös?

Széplány, aki plázacica?

Kinek pénz kell vágyaira?

Legyek szorgos és igyekvő?

Legyek mindenből kitűnő?

 

Legyek önbizalommal telt?

Kinek szíve félelmet rejt?

Erőszakos, ragaszkodó?

Ha hiányzol panaszkodó?

Legyek álnok és törtető?

Egy igazi kis bajkeverő?

 

Mondd el, hogy szeress, mi legyek?!

Csak hogy a kedvedre tegyek!

 

Válaszd ki és én az leszek!

Ki idegen bőrben feszeng.

De az leszek. Megígérem.

Míg nem látja büszkeségem.

De ha látja, jaj lesz nekünk!

Akkor új alkut köthetünk.

 

Kiűzi a prűdöt és ribancot,

A kedveset, szorgost és bitangot.

 

Nem tetszik neki egyik sem,

Sem az, mit műveltél velem.

Hogy bosszút áll-e, meglátjuk.

Haragját együtt kivárjuk.

Megértem dühét, fájdalmát,

Nem tompíthatom bánatát.

 

Elvárod tőlem, hogy más legyek!

Gyűlölöd, ki vagyok, elvileg.

 

Olyanná, bizony, nem válok

Amilyenné te kívánod.

Maradnék boldog, s tudatlan,

Kin nevet sok boldogtalan.

Szórakoztatom a népet,

Hisz engemet csak ez éltet.

 

Mert hazudni utálok.

Akárhogy is kívánod.

 

Eme célra hát, mást keress,

Változnom érted, fölösleges.

Nézz csak magadba egy kicsit,

Mit ronthattál el velem itt?

Mi vezetett háborúhoz?

Az állandó szópárbajhoz.

 

Hibás vagyok, de hibás vagy te is!

Hisz kettőn áll a vásár, végül is.

 

 

A lovaghoz

 

Néha, ha megpillantalak, úgy érzem,

egy mesejátékba csöppentem éppen!

Hol a szőke hercegé a főszerep,

de ha itt a baj, a lovag közeleg.

 

Legyőzi a sárkányt és a vadakat,

védelmezi a királyt s a jogokat.

Hangjától mind ki nő rögtön elalél,

s ő ennek biztos tudatában beszél.

 

Ha ideges vagyok és te megjelensz,

lelkemben azonnal teljes béke lesz.

Ha hallom a hangod máris repülök,

egy férfi beszél nem pedig egy kölök.

 

Látlak minden nap, fölbukkansz, és eltűnsz.

Utánad mennék, de nincs nálam a seprűm.

És ha kérdezek valakit, ki lehetsz?

Nem tud semmit rólad és ez megijeszt!

 

Legutóbb mikor láttalak,

akkor épp nem is vártalak.

Gondoltam, utánad futok,

hátha közeledbe jutok.

 

De mi van akkor, ha csupán szellem vagy?

Csak szórakozásból generált az agy?!

Talán nem létezik olyan szép, mi vagy!

És ez, ami bizonytalanságban hagy.

 

Nevedet nem tudom, de talán kéne?

Esetleg őrültnek tartanál érte?

Neved nem tudom, de nem is érdekel.

Talán egy kicsit, de azt most hagyni kell.

 

Nemsoká, májusban ez is kiderül,

mikor a tablód a falra kikerül.

Akkor majd titkolt nevedet lelesem,

s Facebookon profilod kikeresem.

 

Addig meg csak távolról csodállak,

s mint mesében a megmentőt, úgy várlak.

De hiába, én csupán boszorkány vagyok,

lovagot kevés eséllyel kaphatok.

 

Elmondhatatlanul köszönöm,

hogy létezel, már ez is öröm.

Izgalmasabb lett így életem,

s hálám mindezért végtelen.