Jelige: ZöldSzeműLány – Önarckép; Nyári zivatar

Önarckép

Milyen a szemed színe? − érdeklődve kérded.
Izgatottan várod, hogy vajon kék-e.
S válaszom csalódottan értelmezed:
Zöld? De hiszen a mesék nem füllentenek,
A kék írisz jelképezi a tökéletességet.
S én játékosan-lopva-reád tekintek:
Ritka színhez társul a ritka jellem.
Az erkölcs, a tisztaság, a szeretet,
Sziklaszilárd eszmék szárnyaszegett szívemben.
Tétova tulipánlétem oly' nagyon szenved
Eme szűk betondzsungel rengetegben.
Szirmaimon karmazsin vér folyik le,
Lábnyomát nem látom az elmúlt éveknek.
Minden célt, amiért küzdöttem, elveszettnek érzek,
Már egyik sem pezsdíti fel hevült vérem.
Így bezárkózom csalódott kelyhembe,
Hol gyötrelmes bántódás már nem érhet,
S sajgó szívem lelkemmel végre megpihenhet.

Nyári zivatar

Fülledt, meleg nyári napon
Arcot simít a pajkos szél.
Izzó napsugarak nyugodt
Víztükrén úsznak a szemnek...

Eme idilli mozzanat
Ellenben hamar véget ér.
Futótűzként terjedő ár,
Villám, mennydörgés tör csendet.

S a barna csillagpár-fátyol
Megrezzen. Nyirkos sötétség
Keríti hatalmába oly
Fényes égboltját. Fél, retteg.

Ám a hold fülel, s most mit hall?
Madárcsiripelést. Zengést,
Amint a 'bolt megnyílt, s a nyár
Újfent csak játszva énekel.