Jelige: Pöpő – Ezerszer; Mindenhol,de a legjobb...

Ezerszer

Légy Iluskám én szép Júliám

Én akkor leszek Vitéz Jancsid.

Pásztoróránktól lennék vidám

És írnám szerelmünk sorait.

Rózsakertemnek ékessége

Pihenj meg lázadó szívemen!

Verseimben te vagy a lényeg

Így adsz verseimnek életet.

Mindenhol,de a legjobb...

Várom ismét a földöntúli pillanatot

Újra átérezni az idilli világot

Hol hűvös szellő fuvallatát érzem nyakamon

A vidék mézédes ízét érezzem számon

ahol a perzselő vér az ereimben

Úgy száguld,mint a folyó vize.

De e föld távolra került,nagyon messze

Kerestem,kutattam hátha van még ilyen

Nem volt. Visszatértem, harcolnom kellett

Elbuktam. Elvesztettem minden hitem.

Nincs szellő, nincs folyó, nincs remény.

Bár itt él bennem a felejthetetlen emlék.

Mikor az Éden befogadott,engem a bűnös vándort

Az érzés, felfoghatatlanul hatott rám

Olyan volt,mint a leggyönyörűbb álom

És csak ébredéskor sokkolt a valóság

Ez nem az Éden,rájöttem nem a hely hiányzik nekem

Hanem a felfoghatatlan:szeretek és szeretnek.