Jelige: Református Dorottya − Akik élnek; Zöld

Akik élnek

„Beszélgetés egy regény, novella vagy mesehősével”

– Szép délutánt kívánok minden kedves rádióhallgatónak! Újra elérkezett a péntek délután négy óra ezzel együtt a kívánságműsorunk is. Ma este nyolcig várjuk a kéréseiket a telefonszámunkon, 062 19081941. Üzenjen bátran a zenék által ismerőseinek, barátainak, kedvesének vagy a családjának! Ó, az első betelefonálónk már vonalban is van! Szia! Milyen fürgén tárcsáztál minket! Kihez van szerencsém?

– Szia! Egy író vagyok.

– Egy író? Nahát! Milyen szép hivatás! A nevedet elárulod nekünk?

– Nem.

– Oké… Mesélj nekünk! Mi célból hívtál minket? Kinek üzennél?

– Az elfeledett könyvszereplőknek, akik olyanok voltak, mint az éjszakába fakuló verssorok, reggel már nem rímeltek. Azoknak, akiket nem írtak be a történetbe, mégis részesei voltak. Azoknak, akikre nem jutott idő, kedv, motiváció, bátorság. Az elveszett személyiségeknek, akiket az írók eldobnak. Hol vagytok? Melyik állomáson várjátok a történeteket?

– Még soha nem kézbesítettem üzenetet valakiknek, akik nem léteznek… Melyik dalt küldenéd ezeknek az „elfeledett könyvszereplőknek”?

– Esti Kornél „Akik élnek” című számát.

– Micsoda különleges kérés! Már keressük is. Köszönjük a hívásod!

– Ezerrel pörög a kívánságműsor, folyamatosan özönlenek a kérések. Íme, a vonalban van a következő kedves hallgató. Halló! Mit üzensz?

– Köszönjük. Itt vagyunk.

– Halló? Úgy néz ki megszakadt a vonal, sajnos. Ám bátran hívjanak minket, kedves hallgatók! Várjuk üzeneteiket…

Zöld

A kukoricást nyáron. A rügyező fákat tavasszal. Télen a hófödte fenyőket.

A hóvirágokat. A bimbózó nárciszokat. A kövirózsákat. A mohát a fatörzsön. A mentát. A diófalevelet. A petrezselymet. A szobanövényeket. A kaktuszokat. A rózsa tüskéit. Az akácost az oromi malom mellett. A fák szélfutta lombkoronáit. A medence csempéit. A tengert. A messzi őserdőket. Az óriási és az egészen apró teknősöket. A leveli békákat. Az imádkozó sáskákat. A törpe gyurgyalagokat. A kaméleonokat. A görög és sárgadinnyét. A kivit és az uborkát. A szőlőt. A frissességet. A nyugalmat, mikor a pázsiton fekszem, és a hullócsillagokat nézem. A biztonságot. A smaragd, vidám szemeket. Az életkedvet. A fiatalságot. A tapasztalatlanságot. A féltékenységet. A gyógyulást.  A halhatatlanságot. A reményt. A szabadságot.  Az eső utáni illatot. A hegyi levegőt. A frissen nyírt füvet. Az anyatermészetet, hogy az aranynapsugárból és a tengerek kékjéből megalkotta a létet. A környezetet. A pezsgést. Az energiát. Az életet.

A zöldet. Szeretlek zöld.