Jelige: fehermartinversek − Belőlem−belőled; Képtelen erejű kép

Belőlem−belőled

De jó lenne..

elveszni a két karodban,

s érezni mikor egy szerelem

lángra lobban.

Ott bujkálni egész nappal,

hajad koronája alatt énekelni

madarakkal, s szempilláink hegyén

nézni, hogy pereg az élet.

Képtelen erejű kép

Végeérhetetlen hajtok

karjaid felé, s ha odaérek

egyszer, fölriadok, és a régi

valóm képzelem magam elé.

S újra jönnek, a libabőrös

hétköznapok. Kirekesztem

magam, még a saját lényemnek

is ismeretlen vagyok.

Mellettem bűnbeesett

egyszerűség halálos fogai,

marják egy ismeretlen közeg

sajátos felületét.

Lakik e itt valaki?

Kérdezem megtestesülésünk,

háborgó felszínét. Hitem hatástalan.

Szótlan az ég.