Az emlékek hullámtörője

Schein Gábor új kötete egyszerre mitikus és valóságos, időbeli és térbeli kalandozásokra hívja olvasóit az európai kultúra útvesztőibe egy különös, kihalófélben lévő élőlény, az orrszarvú történetét, szerepét kutatva.

A kötet műfaját tekintve verses regény, a romantika kedvelt formája. De vajon mit lehet kezdeni modern, sőt posztmodern korunkban egy 19. századi műfajjal, amelyet oly sikeresen váltott fel a regény? Schein Gábor új kötete bizonyíték arra, hogy fel lehet támasztani egy már elfeledett, elavultnak vélt műfajt, amely éppoly őskövületté vált napjainkra, akár a rinocérosz. A több szálon futó cselekményű, rövid anekdotákból, népdal-, ima- és versátiratokból, filozófiai eszmefuttatásokból, politikai beszédekből, hivatalos szövegekből összeszőtt, mozaikos szerkesztésű mű groteszk hangvételével leginkább Örkény egyperces novelláit idézi.

A kötet mottója Ovidius Átváltozásokjából vett fohász, az ihletet adó istenekhez és múzsákhoz szóló könyörgés, majd a verses regényt keretbe foglalva egy Ovidiushoz írt búcsúverssel zárul. Schein Gábor Ovidius szabad című klasszikus verselésű ódája az ókori költő életének azon pillanatát idézi meg, mikor hosszú száműzetés után végre hazatérhet szeretett Rómájába. Nem véletlen, hogy a latin irodalom aranykorából Ovidiusra esett a választása. Egyrészt a latin szerző tizenöt könyvből álló versgyűjteménye a görög mitológia csodás históriáinak tárháza, ahogy kötetében Schein is megkísérli a maga rinocérosz univerzumát megalkotni. Másrészt Ovidius a művészi szabad véleménynyilvánítás első képviselője, máig érvényes példaképe. Szembe mert szállni Augustus császár hatalmával, nem fogta be pörös száját az uralkodó előtt, amiért még a számkivetés kínkeserves évtizedeit is vállalta.

Bár Schein Gábor szerint „a rinocérosznak nincsen mítosza”, előtte „a képzelet földje tiltott terület”, a kötet erre az eleven cáfolat.

A verses regény Europé, a szidóni szűz elrablásával indul. A görög mítosz férfiasságtól duzzadó zeuszi bikája itt rozmaringillatú, fehér rinocérosszá szelídül. Ám a látszat csal. A történet folytatásában az orrszarvút is elragadják ösztönei, férfiúi erőfölényével visszaélve erőszakkal teszi magávévá Europét. Ezzel már a kezdet kezdetén elvágja a lehetőségét egy kölcsönös szereteten, megbecsülésen alapuló viszony megteremtődésének. A mítosz értelmezése kettős: egyrészt utal a nemek egyenlőtlen párharcára, a férfi–nő kapcsolat diszharmóniájára, másrészt a kultúrák közötti párbeszéd lehetetlenségére.

Már a mű elején felbukkan Jean és Berenger, a lányszöktető orrszarvú két eunuchja, Ionesco Rinocéroszokjának főhősei. A román származású szerző abszurd drámájában az orrszarvú az emberi brutalitás és a totális ideológiák terjedésének baljóslatú jelképe, amely egyformán pusztítja el a neki behódolókat (Jean) és a vele szembeszállókat (Berenger). Bár Ionescót a '30-as évek román eseményei, a hírhedt Vasgárda uralma ihlette műve megírására, a darab napjainkra a tömegpszichózis általános érvényű jelképe lett. Scheinnél is ezért válik a rinocérosz a félelem, a bezárkózás, a központi ellenőrzésen alapuló újfajta totalitarizmusok elfogadásának jelképévé. Ahogy ezt a metaforát Paul Celan, a holokauszt túlélőjének és költőjének legismertebb művére, a Halálfúgára született átirata is tovább erősíti: „Baktériumködök szürke ragacsát isszuk. Isszuk reggel és este, / Isszuk és isszuk.” Persze a jelenlegi világjárvány még inkább felerősíti a szabadságunk korlátozására csábító sziréni hangokat. Így lesz az orrszarvúból minden rossz okozója, a világ bajainak bűnbakja: „A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni.” Ám nemcsak a betegség, hanem az idegentől, a másságtól való félelem, az előítéletes gondolkozás, a faji felsőbbrendűséget, tisztaságot hirdető elméletek is mégoly veszélyes mételyek. A történelem groteszk játékaként idézi meg Schein, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjeként ismert amerikai elnök, Jefferson, rabszolgatartóként maga is vallotta: a rabszolgaság összeegyeztethető a természetjoggal. Ahogy a „…a hatalmat, de még az eredetét, / a szuverén népakaratot is korlátozni kell, mert az igazság / soha nem lehet erő kérdése” kanti gondolat is csődöt mondott kora gyarmatosításra és rabszolgatartásra épülő világában, hogy ennek utórezgéseit napjainkig tapinthatóan és mélyrehatóan érzékeljük a fajgyűlölet vagy a migrációs válság kapcsán.

 A könyv borítója Orosz István grafikus Becsomagol Rino című művének felhasználásával készült, amely Dürer híres metszetének továbbgondolása. A kötetben színes anekdotafüzérként bontakozik ki a német festő képének keletkezéstörténete, amely egyben az orrszarvú első európai felbukkanásának históriája. Mivel Dürer csak leírásból értesült a rinocéroszról, soha nem látott egyetlen példányt sem, metszete több helyen pontatlan. Mégis egyetlen más állatábrázolás sem gyakorolt olyan mély hatást a művészetekre, mint ez az alkotás. Az orrszarvúak sorsát azonban nemcsak a régebbi korok ritkaságok iránt fogékony, azokat hajszoló hatalmasságai pecsételték meg, de alfajainak kipusztulásához hozzájárul napjaink esztelen vadászata mellett az a tény is, hogy szarvának mindmáig különleges gyógyító erőt tulajdonítanak a keleti gyógyászatban. Így lesz lassan a rinocérosz „egy letűnt kor eleven fosszíliája”, aki visszafelé trappolva az időben mind jobban kezd a dinoszauruszokra hasonlítani. Kihalófélben lévő őskövület, ahogy maga az író is. Mivel mindannyian rinocéroszok vagyunk. „Mert hát mi az állat? / Járó por. És mi az ember? Beszélő sár.”

Schein Gábor verses regénye Szegő János, a kötet szerkesztőjének ajánlása szerint: groteszk szatírjáték, ironikus enciklopédia, karneváli állatkert, amely sodró lendületével beszippantja olvasóját, hogy belevesszen ebbe a tarkabarka kaleidoszkópként váltakozó, mitikus szellemi univerzumba. Ám a sűrű szövésű, irodalmi és kulturális utalások hálójától összetett szöveg játékos felszín alatt megbúvó titkai csak többszöri olvasásra fejlenek fel előttünk. Ezért érdemes úgy ízlelgetni, ahogy az aszúbort szokás, lassú kortyokban.

Schein Gábor: Ó, rinocérosz. Magvető, Budapest, 2021.