Szőcs Géza-apokrif
Visszavárlak, visszavár,
Pápua vagy Kolozsvár,
ha vetkőznek a hajnalok,
a csillagokra hajolok.
A zöld bőrfotelben
szendereg a délután,
mellette egy talibán,
zörgeti az álmok ajtaját.
De a fények fürge lények,
tudják, ki mire vár,
szamócaízű hajnalvár.
Halkan zokog, némán sír
holdtöltekor Raszputyin.
Ködlevelek a halak útján,
hol ezer jelmez, álarc készül,
hazug halak, ármányhalak,
ferdítgetnek bőszen, vigécül.
Bőbeszédű november,
kígyó-reményt vermel,
látja ezt a remember,
nahát, ilyen az embör?
És így kiált fel a világ:
De halálos e karnevál,
elszabadult egy miazma,
a lányodra és fiadra!
Ici, le masque est obligatoire
Szőcs Géza és Böszörményi Zoltán a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Irodalmi Jelen tizenötödik születésnapi gáláján. Fotó: MTI/Soós Lajos