Kiválasztott

Kiválasztott

Varjú károg, vályú mély. Pincefenék. Mocorog a zsákban.

A varjak hossza negyvenhárom-negyvennégy centi, szárnyfesztávolságuk közel egy méter, testtömegük háromszázötven- ötszázötven gramm körüli. Varjúból kitűnő húslevest lehet főzni.

A kenderkötelet a közeli barkácsboltból vásárolták. Masni. Átszűrődik a fény. A deszkák mögül érkező. Szállingózó por, öreg pókháló. Öreg a ház is, a benne lakó is.

Csak én vagyok fiatal. A legfrissebb alapanyag. A krumplit tavaly termesztették. Barkácsolt ágyában legalább a hagyma friss. Csak a hagyma bújt ki tavasszal, abból is csak a fehér. Csak három ágyásnyi. Éppen elég lesz. Éppen úgy fog fonnyadni ez is, mint a többi. Héja alatt zsugorodó. Kisgumó. Csíra mellett zöldellő. Szaporodó. Ott pedig Boroskorsó. Látom a résen át. A fénynyaláb. Szeszes pezsgés. Forradás.

Két hete vagyok itt. Együtt érkeztem veled.  De téged meleg takaróba bújtattak. Rovarokkal etettek. Azt mondták, csak egynek van helye dunyhában. Csak egy szomjas csőrnek elegendő a kifogott esővíz. Meleg tejjel kínáltak, elutasítottad. Kényelmes fészket melengettek, te mégis az ablakban toporogsz. A járdát figyeled, a szökkenő verebeket. A csatorna felé fordítod fejed, nézed a szigetelést romboló fakopácsot. Az udvaron kapirgáló tyúkokat. A kutyát a pórázon. A félszemű macskát. A settenkedő egeret. Aki a pince felé tart. A pókhálós vasajtón, a poros lépcső zegzugán. A muskátlik mögött. A piroson át. Tekinteted a szállingózó virágával érkezik. A hanyagul csomózott zsákszájon szűrődik felém. A tompa napsugarak porával suhan, és landol kecsesen a csőröm elé. Eledel?

Két napja szédülök az émelyítő fortyogásban. A muskátlivirág percenként változtatja külsejét a lyukakon érkező szagok hatására. Boroskancsó. Csirás krumpli. Murok. Boroskancsó. Sárga hagyma. Varjúhús.

Leves lettél.

Te különlegesebb voltál. Kiválasztott, aki miatt nem sajnálták etetni az ebeket. Megtölteni a puskacsövet. Éjszakákon át rohanni egy sötét erdőben. Te mégis elégedetlenül bámultál magad elé. Szemedben egy egész muskátliültetvény volt. Most már virágillatot képzelek melléd.

Csak a napok óta itt rothadó nyers húsod képes elnyomni a dohos szagot. Beszűrődő társ vagy.

Boroskancsó. Csirás krumpli. Murok. Boroskancsó. Sárga hagyma. Naftalin. Nem volt hely ebben a zsákban kettőnknek.

Felhő vagy. A szállingózó porral közeledem feléd. Eső leszek. 

Az év madara a tengelic

A fészekhez száraz fűszálakat, vékony gyökérdarabkákat, mohát gyűjt. Fő építőanyaga a pókhálószövedék. Az év madara a tengelic. Énekszó hallatszik, mialatt a hozott anyag beépül, a csészébe bogáncspihe kerül.

Ebben az évben a tengelicek fészekrakását kiemelten figyelem. Tarka madár. Szél mozgása. Pihenés. Tarka madár. Szél mozgása. Város. A párok mindenhová követik egymást. Bogáncspihe. Választás. 

Pici csőr és pici láb. Emelkedő mellkas, szuszogó száj. Magasra repül, magasról lát. Egyik repül, másik lát. Egyszer repül, máskor láb. Egyenletes ritmusban lépeget két madár. Ez az aszfalt forróbb az eddigieknél. Hová raktok fészket?

Bogáncsos deszka egyenlő bársony ágy.

A metrójáratok helyes irányának kiválasztása nehézkes feladat. Aluljáró. Térkép. Fáradt emberek. Emberek között. Fáradság leküzdése. A tempó. Azonos a ritmus. Nehézség, ameddig a tengelicek megtanulnak együtt lélegezni a várossal. S mialatt villamos-ütemben folydogál a vér az ereikben, és automata ajtóvá alakul a szemük, a fészek is elkészül az évszaknak megfelelően.

Porlékony anyag. Kámfor.

Nagy belmagasság, megszokható konvektor. A körfolyosónak köszönhetően nem zavaró az ismeretlen szomszédok közelsége. 

Az év madara a tengelic. Hová raktatok fészket?

D020188

Lyukas fészek. Koszorú. Alatta föld, falu, ház. Benne ágy. A párna és a paplan között fészkelődsz. Gerinced vonalán végigfutó takarószél, térdedhez szorított csücsök. Jobb kézfejed párna alá szorítva.

Békésnek tűnsz, ahogy így bámulsz fölfelé, a plafonon, cserepek közötti résen, a falu feletti felhőkön át, egészen a koszorún ücsörgő, lábait lógató figuráig, a talpáig. A talpközépi anyajegyig. Szemed jobb, bal, jobb-bal, jobb-bal, jobb irányú mozdulatában növekszik naggyá fölötted a barna folt, nehezedik a tetőzetre, a plafonra, az ágyadra, a szemhéjadra, a szemhéjadon át a gondolataidra, majd te magad válsz barna folttá.

Légy, szúnyog, pók, s annak egyetlen hálója. Mekkora pókháló kellene ahhoz, hogy a koszorú pereméről ő is leereszkedhessen biztonságosan a takaró és a párna közé?

Nem mozdulsz. Arcodat nézve úgy tűnik, mondanál valamit. Talán az éppen kinyíló szobaajtóról kérdeznél. Lehet, hogy a szemedbe világító lámpát szeretnéd lekapcsolni. Felkelnél és átöltöznél. Pisilni mennél. Talán. Innál egy kávét. Vagy egy teát. Hypnopompic alvási bénulás. Kopogó léptek, lépcsőnyikorgás, ajtókilincs, záródó ajtó. Recsegő padló. Hiába vagy ébren, a tested mély álomban. Hiába próbálkozol. Figyeld csak őt, figyeld a lábszárát, a combját, a csípőjét, a hasát, a mellkasát és állát. Évek óta arról a koszorúról lógatja lábát, kitartóan próbálja elfújni a felé érkező felhőket.

Légy, szúnyog, pók, s annak egyetlen hálója. Mekkora pókháló kellene ahhoz, hogy a koszorú pereméről ő is leereszkedhessen biztonságosan a takaró és a párna közé?

Mióta szorongatod a kezedben az agyagos fűszálakat? Ennyi éppen elegendő lenne ahhoz, hogy a koszorúból fészek legyen.

Légy, szúnyog, pók, s annak egyetlen hálója?

Kitágult erek az alkarodon. A vállad. Megrándult. A mellkasod. Megemelkedett. A lábad. A takaró. A takaró az összeszorított combod között. A párna. A nedves párna. Pánik. A könnyektől áztatott. A zokogó. Ringatózó.

Fölfelé repülő, talpközépre érkező anyajegy. Felhő száll a koszorú alá. Barnák a cserepek. A plafonon krémszínű festés. Fehér díszcsík. Egy légy és két szúnyog röpköd körülötted. A sarokban egy apró pók.

Töröld meg az arcod. Egyedül vagy