Csak papír és ceruza

A szövegnek önmagában is meg kell állnia – amikor a szerző leteszi a tollat, vagy amikor leüti az utolsó betűt a klaviatúrán, el kell engednie, különösebb magyarázat nélkül. Aztán az olvasó azt hámozza ki a történetből, amit aktuális lelkiállapota, ismeretszintje, élettapasztalata diktál. Magamat meghazudtolva mégis kitérek Abafáy-Deák Csillag Gyilkos karakterek című új kötete kapcsán a szerző életére, mert többletet ad az olvasónak a befogadáshoz. Marosvásárhelyen született, majd Kolozsváron járt bölcsészkarra. Családja Münchenbe menekült a Ceaușescu-diktatúra elől, itt elvégezte a pszichológia szakot. A kilencvenes években települt Magyarországra, Pesten munka mellett folytatta a publikálást. 2013-ban jelent meg Kölüs Lajossal közös, Fókuszváltás című kötete, amellyel gyakorlatilag új műfajt hoztak létre, a kettős esszét; női, illetve férfi szemszögből írtak egy-egy művészeti alkotásról. Később a Parnasszus Kiadó kiadta Kötött pálya és Nem könnyű szeretni című novelláskötetét.

Három ország, három nyelv – de Abafáy-Deák anyanyelve a magyar. Ezen a kacifántos, bonyolult szabályokkal és azok kivételeivel teli nyelven alkot, és egyik novellájában azt írja, hazatelepült. „Újabb ország következett, amit anyaországnak is neveznek. Itt minden betű megvan. Leírva és kimondva” – vallja a Csillag című történetben.

A kötet három részre tagolódik, a Betűvetés és N.N. (no name, azaz nincs név) fejezetek keretszerűen közrefogják a Névsorolvasást. A kerettörténetek leginkább a múltról szólnak, időutazásban vehetünk részt a Ceaușescu-féle kommunista Romániában, ahol magyarnak lenni hátrány, ahol a magyar nyelvet elsorvasztanák, ahol suttogva is veszélyes véleményt formálni, mert még a falnak is füle van. Jó pár, valósnak tűnő családi emléket elevenítenek fel ezek az írások: „Éppen a női szerveknél tartottunk, amikor Vali néni rajtunk ütött, és idegrohamot kapott, miközben, ha nem is látható, de biztosan neki is vannak olyan szervei.” Megfogalmazzák az írás vágyát: „Talán, ha majd író leszek, mert mostanában ez foglalkoztat. Izgalmas foglalkozás. Nem kell hozzá semmi, csak papír és ceruza.” Elmagyarázzák a betűvetés miértjét, ars poeticaként indítva a történetek sorát (Első betűim). A novellákat összekapcsolja ugyan néhány motívum, némely történet előzményét, végét megismerjük egy másikban, mégsem tekinthetjük novellafüzérnek a kötetet, mert a történetfolyam keretrésze, a Betűvetés és az N.N. kerekebb lesz ugyan az ismétlődő motívumoktól, de a középső, Névsorolvasás című fejezet értelmezéséhez nem ad többletet.

A Névsorolvasás teszi ki a könyv jelentős részét, mintegy százhúsz oldal a száznyolcvankilencből. A benne található szövegek címe egy-egy név. Modern, mai történetek ezek, szlenges nyelvhasználattal. Némelyikben magyarázatot kapunk a névadásra, egy másikban, a Zsófi címűben rengeteg, főként női név szerepel, azok listája, akivel a férfi főszereplő szerelmi kapcsolatba bonyolódott. A szereplők jelleme precízen kidolgozott, a szerzőt pszichológiai tapasztalata, gyakorlata segíthette ebben. Modern karakterek, mai élethelyzetekben, akik a legfrissebb technológiát (okostelefonok, internet) alkalmazva keresik a hagyományos kapcsolatot, az örök szerelmet, a boldogságot. Persze akárcsak a régmúlt meséiben, a novellák szereplőinek itt is meg kell küzdeniük az akadályokkal, a kapcsolatok „szörnyeivel”, a társas magánnyal, féltékenységgel, csalárdsággal, önzőséggel, türelmetlenséggel, mint a Matild című novellában: „Úgy nézek ki, mint egy medve? Nem, inkább, mint egy szúnyog. Ennyire jelentéktelen vagyok? Nem, hanem vérszívó, és gyakran, amikor nem kéne, zümmögsz is a fülembe, ami, tudod jól, mennyire idegesít.” És egyáltalán nem biztos, hogy happy end a történetek vége. Sőt, Abafáy-Deáknál általában nem, mert „sajnos az élethez szerencse is kell!”. Minden novella mottója egy kiemelt szövegrész, ami az olvasó figyelmét a történet lényegére irányítja: „valami mindig hiányzott”, „maradtam a ráncokkal”, „nagy természete volt.”

A Névsorolvasás novelláiban az írás mindennapi használata jelenik meg. Nem az írói szövegalkotás, hanem amire a betűket a leggyakrabban használjuk: üzenetek, levelek, feljegyzések írására, az információ direkt közlésére. Az N.N. című rész szöges ellentétben áll a Névsorolvasással, ugyanis a legtöbb szereplőnek nincs neve. Témáiban megmarad a személyes történetmesélés, azonban a helyszínek változnak, az események napjainkban, a közelmúltban játszódnak Budapesten. A kötetzáró A bécsi nő című novellában egy körúton álló zongoráról ír Abafáy-Deák, amit nem rendeltetésszerűen, zongorázásra használtak, hanem elföldelték, megtöltötték virágfölddel, és növényeket ültettek bele. Mivel személyesen ismerem a szerzőt, tudom róla, hogy ez családja „sosem adom fel” hitvallására emlékezteti, különösképp a nagymamájára, aki Bécsben egy moziban zongorázott kuplékat a filmek zenei aláfestéseként, ahelyett, hogy Chopint játszva, több gyerekes özvegyasszonyként eltartatta volna magát gazdag rokonaival.

A kötetcímadó Gyilkos karakterek az egyik, Bene Zoltán által a fülszövegben kurtanovellának nevezett történet címe is. Az írói alkotói folyamatban a karakter szó három fogalmat is takarhat: az írott nyelv egy elemét, a történet szereplőjét, illetve egy meghatározó sajátosságot, hatást kiváltó tulajdonságot, ami az adott személy viselkedését jellemzi. A kiemelt novellában mindhárom jelentést megtaláljuk. A főszereplő, Lilla SMS-ekben kommunikál párjával, ami nem teszi lehetővé a szószátyárságot, mivel összesen százhatvan karakterre ad lehetőséget (beleértve a szóközöket is). Lilla karakterét jellemzi, hogy mégsem üzenetben, hanem egy cetlin szakít a férfivel, kevesebb, mint százhatvan karakterben.

A borító harsány színeivel, sárgával és feketével figyelemfelkeltő, ráadásul kiváló választás volt Utisz Tolerance című grafikája, melyen betűket egyensúlyoznak pallókon, mint az artisták a cirkuszban. Abafáy-Deák novelláskötetében választ találunk arra, hogy miért és hogyan lett szerelmes a betűkbe, és személyes példáját láthatjuk benne az anyanyelvhez való ragaszkodásnak, ami élettörténetét ismerve még ragyogóbb, hiszen választhatta volna a német nyelvet is. Történeteivel arra buzdítja olvasóit, a kudarcok ellenére se adják fel, mert mindig van új kezdet: „Skálázz, még, még, ne hagyd abba”!

Abafáy-Deák Csillag: Gyilkos karakterek. Parnasszus Könyvek, Budapest, 2020.