Facebook, Instagram, TikTok, BeeReal

A függőséget két csoportra szoktam osztani: a káros függőségre, meg a sunyi függőségre. A káros függőségek, mint a cigaretta, a kábítószerek elég látványosan teszik tönkre az embert ahhoz, hogy az motiválóerő lehessen a leszokáshoz, még amikor van mit menteni. A sunyi függőségek viszont, mint a zsíros ételek, a finomított liszt csak nagyon sokára vágnak pofán, amikor már késő. És vannak azok a függőségek, amik egyszerre sunyik és károsak: az áldozat nagyon-nagyon sokáig nem veszi észre, hogyan megy tönkre az élete miattuk, a környezet viszont nagyon is. Elsősorban manipulációra épülő, emberek által irányított függőségek ezek. Ilyen a traumakötés egy bántalmazó kapcsolatban, és ilyen a közösségi média is.

Minél kevésbé tudatosan él, minél kevésbé ismeri önmagát valaki (és általában minél fiatalabb), annál könnyebb belesodródni effajta függőségbe és elszigetelődni a külvilágtól. A Facebook, az Instagram, a TikTok ugyanúgy, ahogy egy bántalmazó párkapcsolat, „lovebombinggal” (nagyon pozitív visszajelzésekkel, időszakokkal) kompenzálja azt, hogy folyamatosan elsorvasztja az életedet. Ha posztolsz, lájkokat, ha még többet posztolsz, még több lájkot kapsz, ha te lájkolsz, téged is lájkolnak, sőt szívecskéznek, és egyszerre csak huszonnégy órát ülsz egyhuzamban telefonnal a kezedben, és nem teszel mást, csak unatkozva görgeted lefelé a képernyőt, bezárni mégsem tudod. A folyamatot csak erősíti, ha a külvilágban tombol a járvány.

Különösen nehéz dolga van a közösségi médiával egy írónak. Az íráshoz befelé figyelésre, külső-belső zajmentességre van szükség. Az internetről viszont ömlik a zaj. Logikus lenne hát otthagyni az egész közösségi médiát, ahogy Szálinger Balázs tette, hogy írni tudjon. De akkor nem lesz jelen, mert a társadalmi jelenlét, a marketing ma már – főleg egy ilyen járványhelyzetben – gyakorlatilag a közösségi médiában történik. Az írónak minden felületen meg kéne próbálnia aktívnak lennie, ahogyan Kürti László igyekszik, hiszen akkor veszik észre a potenciális olvasók, akkor foglalkozik vele a kiadó is. Melyik a jobb út?

Erről a témáról és pályájukról beszélgetett Luzsicza István a fenti két alkotóval a KMI 12 estek idei utolsó előtti alkalmán. Szálinger Balázs azt mondta, hogy amióta otthagyta a közösségi médiát, akár összegszerűen meg tudná határozni a visszaesést, amit az olvasótáborának nagysága jelent, hiszen feleannyit adott el a 361° című verseskötetéből (ami már az offline időszakban jelent meg), mint az előtte kiadott 360°-ból. Kevesebb meghívást is kapott azóta. De, tette hozzá, hosszú listába tudná szedni azokat a verseket, amikről biztosan tudja, hogy nem születtek volna meg, ha online marad.

Kürti László a lépéstartás nehézségeiről beszélt. Hiszen a mi generációnk, mondta, gyerekkorában azt sem tudta, mit jelent az offline szó, eszik-e, vagy isszák. Aztán jött az iwiw, ami ciki lett, amikor jött a facebook, most már az is kezd égő lenni, a fiatalabbak Instagramon regisztrálnak, és ki tudja, még hol.

(Erről egy huszonéves tanárnő facebook posztja jutott eszembe: a diákjai megkérdezték, van-e TikTok-ja, mire a tanárnő szabadkozni kezdett, amiért nincs nála tiktak, mire a tanulók kikacagták. A BeeReal-ről már ne is beszéljünk, azt már én sem ismerem. Igen, ha valaki el lenne veszve, ezek bizony szintén a közösségi média felületei.[1]

Amíg az író az örök és általános igazságokat próbálja megtalálni, addig a jelen társadalma előreszalad egy online, ismeretlen világba.

Különös paradoxon, hogy bár az internet folyamatosan ontja magából az információt, az információk összekapcsolása, vagyis valós tudássá alakítása ritkán történik meg egy „kockuló” ember fejében. Az intertextualitás egyre inkább a jelen aktuális híreire (elsősorban a politikára) rezonál, nagyon jól mutatja ezt a beszélgetés elején felvetett névváltoztatás kérdésköre. Szálinger Balázst pályája elején egy mentora megpróbálta meggyőzni, hogy változtasson a vezetéknevén, hiszen így könnyen összekeverik majd Salingerrel, és ebből állandó problémája lesz. Nem lett. Ha néhányan eleinte el is lőttek egy-két poént, mára már ennek nyoma sincs. Sőt, gondolom én, egyedi nevével legalább nem tűnik el a tömegben. Ahogyan ezzel Kürti Lászlónak gyűlt volna meg a baja, aki Kovács Lászlóként született.

Hogy hogyan lehet íróként megmaradni egy ilyen világban, arra az est nem adott választ, talán még nincs is rá. De az biztos, hogy egyre nehezebb, az új generációnak igencsak fel kell kötnie a gatyáját.

*

Az estről készült kisfilm a KMI Szerzőbár Youtube-csatornáján tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?v=ou0D5QFAaMw

[1] A TikTok elsősorban (rövid)videómegosztó oldal, a BeeReal lényege pedig – legjobb tudomásom szerint –, hogy mindennap egyszer jelez az alkalmazás, amikor két perced van egy fotót készíteni, itt egyszerre aktív az előlapi és hátlapi kamera (elvileg így nem beállított, manipulált, hanem „real” kép születik a valóságról, rólad).