Készenlét – Mi van a Hold túlsó felén?

A tárlaton kiállítanak:

Asztalos Zsolt, Ázbej Kristóf, Bach Máté, Baksai József, Barakonyi Zsombor, Bácsi Róbert László, Bondor Csilla, Cedric af Geijersstam, Czene Márta, Dobos Tamás, Gesztelyi Nagy Zsuzsanna, Gordon Eszter, Gömör Tamás, Hegedüs Róbert, Hirling Bálint, Horváth Katalin Fanni, iski Kocsis Tibor, Jovián György, Kondor Attila, Kudász Gábor Arion, Lajta Gábor, Mayer Éva, Mátrai Erik, Mónus Márton, Móricz Sabján Simon, Papageorgiu Andrea, Pályi Zsófia, Révész Anna, Sághy Tímea, Szabó Ábel, Szigeti Tamás, Szikra Ágnes, Szurcsik József, Takáts Márton, Tayler Patrick, Teknős Miklós, Verebics Ágnes, Verebics Katalin, Vető Orsolya Lia, Weiler Péter.

Abafáy-Deák Csillag

Készenlét

Negyven kortárs alkotó művei láthatók a Kodály köröndön. Helytállnak. Helyőrzők. Moldova György Negyven prédikátora jut eszembe. A keleti gondolkodásban a negyven a határtalanság szimbóluma. A Szentírás számszimbolikájában „nagyon hosszút” jelent. Negyven napig böjtölünk. Ismerjük Illést, aki előbb negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül menetelve jut el Isten hegyéig, a Hórebig (1Királyok 19, 8.), majd Isten magával ragadta.

Negyven alkotás, negyven üzenet. Bámulatos tömörséggel és érzékenységgel létrehozott művek néznek vissza ránk a kerítésről. Vívódó és szabad lelkek kapják „lencsevégre” a valóságot, a keservesen szép emberi sorsoktól, az örömittas, felszabaduló mozdulatig. Történelmi pillanatokká váló jelenetek, örökség, hagyomány, a jelen, mint a lét elviselhetetlen könnyűsége (Kundera) és homálya (Szikra Ágnes On the road), a jövő burokba záródó titka (Kondor Attila Inferno, Gesztelyi Nagy Zsuzsa Ámor aeternus), a természet legyőzhetetlensége (Hirling Bálint Végtelen).

Marad az absztrakció, mint fegyver, csillaggá változunk, a Jelenések könyvéhez fordulunk (Mátrai Erik Monstrancia, Ázbej Kristóf Jelenések oválisa).

A vidámság, a humor is jelen van a tárlaton, talán a kelleténél kisebb mértékben (Barakonyi Zsombor Hint of Happiness V. 02, Tayler Patrick Rigó Jancsi és neje, Mónus Márton Kukucs). Az élet, a nyugalom utáni vágy (Papageorgiu Andrea Napfényben fürdőző, Takáts Márton Cézanne kertje).

A covidon túl, nincs megtörés, megfélemlítés, csak önmagunk felé történő zarándoklat, önmagunkba mélyedés (Móricz Sabján Tibor Margit COVID túlélő). Kimozdulunk a csigaházunkból, bátran és önfeledten (Pályi Zsófia Lebegés), de valami mégis változatlan, várunk, a váróterem csöndje akár egy kés pengéje, éles, valami keserűség marad a nyelvünk hegyén (Dobos Tamás Váróterem).

És ott a hiány érzete, üres, piros keret jelzi, valaki itt volt, de már nincs jelen (Weiler Péter Hiány – utcai performance fotó, New York, 2021), hiányának állítunk emléket. Zsugoríthatjuk a világot, dobozba is zárhatjuk (Asztalos Zsolt Location of War Battle 62), nem vagyunk kint a vízből.

A hit ereje fölénk nő (Bondor Csilla Felfelé), bízunk a világban, de csalódásnak is hangot ad a szabadtéri tárlat. Tanúk vagyunk (Szabó Ábel Napkelte a rom mögött), és mégis kételkedünk tanúságunkban (Horváth Katalin Fanni A múlt illúziója), azt látjuk-e, amit látunk, azt gondoljuk-e, amit valóban gondolunk. Igaz vagy hamis tanúk vagyunk (Hegedüs Róbert Mammatus, Sághy Tímea Before)?

Hányattatásunk, megpróbáltatásunk, a velünk és szeretteinkkel való bánásmód tudatunkba, retinánkba égett (Czene Márta Elég, Révész Anna Psyché). Fogságban voltunk, fogságban maradtunk (Teknős Miklós Felszálló)? A parabolisztikus látásmód is jelen van számos műben, a kifordított, a befordított világ.

A tökéletes arc szimmetriájában ott a kétely, mi változott, hiszen ma is tökéletes? (Gordon Eszter „Üzlet és Pszichológia”, 2016, címlapkép – Szilágyi Áron). Az emberi psziché (Szigeti Tamás Kemény György 1997/2020).

Jelen van az ösztönös védekezés, a szorongás (Jovián György Akadémiai tanulmányok III. Csendélet egyszarvúval este, Verebics Ágnes Unikornis koponya, 2019, Verebics Kati Hold, iski Kocsis Tibor Luna B – 1972. Április 20, 2015 Viltin Galéria), valami, ami még kiszámítható, ami biztos pontot jelent számunkra. A művészettörténet, a világűr.

Sturcz János igényesen és tudatosan szerkesztette a képek egymásutániságát, olyan összhangot teremtett a művek között, mintha egy Bach-orgonajátékot hallanánk. Mély, sötét, lelket elveszejtő hangot, a szabad lélegzet mámorító érzését.

 A tavalyi sikeres kiállítás (Standby) után a mostani tárlat címe Túl, de min vagyunk túl? A Covidon semmiképpen, csak reméljük, hogy jobb lesz, de mutánsok támadnak, nem tudni, még mi jöhet. Standby van, készenléti állapotban vagyunk. A kifejezés várólistát is jelent. Várólistán vagyunk.

Kölüs Lajos

Mi van a Hold túlsó felén?

Valami, ami kívül esik a hétköznapi tapasztalatokon, iski Kocsis Tibor mégis elénk tárja (Luna B – 1972. Április 20., 2015 Viltin Galéria). Nem járt ott, csak az ember szelleme, és lefényképezte. Suhan egy műszer messze-messze, / hanggal és képpel hogy jelezze: / Mi van a hold túlsó felén (Benjámin László: Mi van a Hold túlsó felén). Én most megelégszem azzal, hogy mi van az utca túlsó felén. Körönd, belőle utcák nyílnak, körbejárható. A házak még a XIX. században épültek, és most születnek újjá, lerombolt tornyok ismét régi pompájukban néznek vissza ránk. Néhány év, és a Kodály körönd megújul. Ha erre jár majd egy drón, vagy egy földönkívüli, és lefényképezi a tér új arcát, meglepődik – úgy néz ki, mint rég, vagy majdnem úgy.

            Ez a kiállítás is úgy néz ki, mint a korábbi (Standby). Vagy mégsem? Mégsem úgy. Valami mást láthatunk most, innen és túl, leginkább túl. Nem vagyunk túl a pandémián, de túl vagyunk a maszkon, a közösségi találkozások tiltásán. Szabad találkozni, ha ódzkodunk is még az ölelkezéstől, a kézfogástól, ökölbe szorított kezünket érintjük a másik ember ökléhez. Óvakodunk, talán szorongunk is, oltottak és oltatlanok.

            Öröm látni a műveket, nem írták át a valóságot, a múltat, a jelent (Vető Orsolya Lia Plantscape). Csak egy kicsit (Cedric af Geijersstam Reborn), éppen annyira, hogy közelébe jussanak a nézők, saját életükhöz, mások életéhez, árnyakkal is. Ha többnyire magányos embereket, alakokat látunk a képeken, ez a létből való kiszakítottságtól, kitaszítottságra is utal. A magányra, az elveszettségre (Gömör Tamás Félúton). A lélek erős, van belső tartásuk a figuráknak, a jelenetek, csendéletek, életképek a túlélésről szólnak.

Túléltük. Várjuk a jövőt, amelynek arca titokzatos, sejtelmes (Kudász Gábor Arion Optimus Prime at Saulkrasti, Szurcsik József Időkép). Hogy milyen áron, milyen sérülésekkel, most nem számít, nincs idő és távolság hozzá, hogy felmérjük a jövőt. A jelenbe temetkezünk, a megszokásainkba, ez ad biztonságot, ez teremt a világgal szemben valamiféle bizalmat. Kevés bizalmunk van, úgy önmagunkban és másokban. Hitünk csappant meg, most építjük újjá (Bach Máté Fénypecázás, Mayer Éva Bevésődés), fogódzót, támaszt keresünk (Baksa József Szent Kristóf).

Döntenünk kell, hogy merre, milyen irányba fordulunk (Bácsi Róbert László Decision). Lépcsőket járva / Nagy-nagy magasságba / Távolodok a Földtől – énekelte egykor a Led Zeppelin (Lépcsők a mennybe). Szükségünk van a távlatra, az elmélyedésre, a meditációra, szükségünk van a filozófikus gondolatokra (Bondor Csilla Felfelé).

 A Kodály köröndöt újjáépíthetjük, fontos és nagy tett, de az emberi lélek nem matematika, geometria, romlását, megfogyatkozását csak idővel tudjuk megszüntetni. Türelem kell hozzá, személyre szabott, legyen az egy orvosi váróterem, vagy vasúti kupé, netán strand vagy uszoda.

            A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi – írta Helen Keller amerikai siket és vak író, aktivista, előadó. Képletesen ma mi nézők is néha siketnek és vaknak érezzük magunkat, vagy azt gondolják rólunk, hogy azok vagyunk. Látóvá és láttatóvá kell válnunk, ebben segít ez a szabadtéri tárlat is. Merész vállalkozás. Erre utal Lajta Gábor Átkelés című műve is. Akár a tüzes poklon át, de átkelünk a túlpartra.