Jelige: Kabóca – A rejtekzseb

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni.

Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem először illet ehhez hasonló minősítésekkel. Pedig, becsületemre mondom, a legnagyobb áldozatra kész vagyok az én Matildomért, a csillagokat is lehoznám, sőt nemrégiben még egy esküvős, romantikus filmet is hajlandó voltam végignézni a kedvéért.

Ez a dolog a feleségemmel úgy kezdődött, hogy egy holdfényes nyári estén… de miket beszélek, valójában egy gyűrűről szól a történet. Egy helyes kis ékköves gyűrűről, amellyel egykor a páromat leptem meg a születésnapján. Meglehetősen drága volt ez a csöppnyi jószág, emlékszem rá, a kelleténél jobban megterhelte a költségvetésemet, mentségemre szolgáljon, hogy még fiatal és bohém ember voltam, rajongásban és könnyelműségben messze fölülmúltam mostani önmagamat.

A gyűrűvel nem volt semmi baj, a nejemnek is tetszett, szívesen hordta, nem vált volna meg tőle semmi pénzért. De az évek során az én Matildkám testsúlyban és térfogatban is figyelemre méltó előmenetelt tanúsított, és egy szép napon szembe kellett néznie a szomorú ténnyel, hogy sehogy sem tudja ujjára erőltetni az ékszert.

A felmerült probléma gyakorlati megoldása természetesen rám maradt. Eltettem a gyűrűt, azzal az eltökélt szándékkal, hogy elviszem egy ismerős ékszerészhez. A szakember majd hozzáértő szemekkel megvizsgálja az inkriminált vagyontárgyat, felállítja a diagnózist és előterjeszti a kezelés lehetséges módozatait.

Igen ám, csakhogy akkoriban rengeteg munka szakadt a nyakamba, és mire végre időt tudtam szakítani a dologra, teljesen kiment az eszemből, hogy hová tettem el a gyűrűt. Hiába törtem a fejem, hiába néztem át minden lehetséges helyet, ahová egy ilyen aprócska holmit el lehet rakni, a keresés nem hozott eredményt. Ismerve az elveszett dolgok különös természetét, nem erőltettem tovább a kutatást. Ugyanis minél elszántabban keresel egy elkallódott tárgyat, annál inkább elrejtőzik, akkor sem találod meg, ha a fél világot felforgatod. Majd amikor már senki sem keresi, hirtelen előkerül magától.

De a feleségem nem nyugodott bele a kudarcba és új ötlettel állt elő.

– Nem a titkos zsebedbe raktad véletlenül?

– Miféle titkos zsebembe?

– Hát amelyik a szürke zakódban van!

Egy percig bambán meredtem magam elé. Szürke zakó… Igen, van egy szürke zakóm, rendesen el van látva zsebekkel, de egy fia titkos zseb sincs rajta. Ám az asszonykám már hozza is a szóban forgó ruhadarabot és mutatja. És valóban, a rendes belső zsebbe bele van varrva egy igazi kis rejtekzseb, tetszenek tudni, olyan, amibe dugipénzt, szerelmeslevelet, titkos kémjelentést, ilyesmit szokott elrejteni az ember. A fiókzseb fölé még egy fület is varrtak, hogy az illetéktelen kéz még véletlenül se tévedhessen bele. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a szabászati műremek még egy minden hájjal megkent zsebtolvajnak is komoly kihívást jelentene.

Felebarátaim, ez már nem kismacska! Legalább két éve megvan ez a zakóm, elég gyakran viselem, de mindeddig fogalmam sem volt a titkos zseb létezéséről. De az én Matildom tudja! Tudja, és olyan otthonosan közlekedik a zakóm zsebeiben, mint a kakukk a stiglic fészkében.

Azok kedvéért, akiket az eset végkimenetele érdekel, és már az összes körmüket lerágták izgalmukban, sietve elárulom, hogy a történet hepienddel végződött, a gyűrű végül előkerült, elvittük az ékszerészhez, ékszerész kitágította, feleség viseli egészséggel.

Hanem vannak ennek az esetnek bizonyos logikai, filozófiai és mélylélektani aspektusai, sőt érintőleges művészeti, irodalmi vonatkozásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Kérem, még ne hagyják abba az olvasást, megígérem, hogy sem Sigmund Freud, sem Kierkegaard nem fog szóba kerülni, továbbá a preklasszikus zeneirodalom nagyjairól sem esik említés.

De gondoljuk csak végig a dolgot logikusan: Vajon van-e bármilyen pozitív hozadéka ennek a bizonyos zsebnek? Ha már korábban is tudtam volna, hogy létezik a rejtekzseb, bizonyára örültem volna a lehetőségnek, hogy ha lenne valami eldugni valóm, biztos helyre rejthetném. De hiába is lett volna bármi elrejteni valóm, mert nem tudtam a zseb létezéséről. Ám jobb is, hogy nem tudtam róla, mert a párom úgyis felfedezte, és a titkos zseb attól kezdve nem volt titkos, csak közönséges zseb. Ergo: ennek a nyamvadt zsebnek sem a gyűrűs történet előtt, sem azt követően semmiféle gyakorlati haszna nem volt és nem is lesz számomra.

Rejtekzseb? Ugyan, kérem! A zöldfülű, kezdő zsebbúvár is egy pillanat alatt felfedezi. A fejünkben is hiába volna ilyen titkos rekesz, az asszonyok hamarabb ismerik a gondolatainkat, mint ahogy kigondoljuk őket. Az a kékszakállú is egy naiv balfácán volt, ha komolyan gondolta, hogy bármit is eltitkolhat a nők elől.

No de tegyük csak félre egy pillanatra ezt az utálatos férfisovinizmust és vizsgáljuk meg a dolgot a politikai korrektség követelményei szerint, a másik fél szemszögéből is. Könnyen lehet, hogy az ilyen esetekben valójában a szegény feleség az igazi áldozat. Gondolják csak el, hónapokon, éveken át csak keres, kutat és soha semmi sikerélmény. Csak nehogy valami komoly lelki károsodás legyen a vége!

Én a magam részéről már el is határoztam, hogy a legközelebbi zakóvásárlás után majd úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy a feleségem tudja, hogy…, és időnként elrejtek a titkos zsebben valami jó kis kikutatnivaló csemegét.

Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Máris rohanok a szabóhoz és csináltatok egy elegáns, divatos, duplasoros zakót. Jó sok rejtekzsebbel.