​​​​​​​„A lelkemben támadjatok, démonok, ha le akartok győzni!”

A pszichológiai és spirituális tanítások mind azt üzenik, hogy legyünk jelen. Éljük meg a mát, a jelenvaló pillanatot. De a tapasztalat azt mutatja, főleg ezekben a vészterhes időkben, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. Miből fizetjük ki holnap a számlákat, a kenyeret, az üzemanyagot? Járvány, háború, válság. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt talán senki nem gondolta volna, hogy újra ide jutunk, mintha semmit sem tanultunk volna elődeink tapasztalatából. Létbizonytalanság tölti be a mindennapokat. A bizonytalanság pedig a félelem atyja.

Hogyan lehet így élni? Mit jelent ilyenkor egyáltalán az élet? Választ kaphatunk rá Jókai Anna Szegény Sudár Anna című regényéből.

Szegény Sudár Anna, aki az unokájának írja naplóit életvezetési tanulságul, torokszorító helytállása a nyolcvanas évek kommunista érájában, egy olyan mérgező társadalmi közegben, amikor mindent áthatott a félelem, most szinte éppen olyan aktuális, mint megjelenésekor, sőt megírásakor volt. Segít, mert szembesít azzal, hogy még most is mennyivel jobb helyzetben vagyunk, és megmutatja, hogyan lehet a rettegés súlya alatt is alkotni. Ez az élet: a bizonytalanság uralma alatt is tesszük, amit elrendeltnek érzünk, ha értelmetlennek látszik is, de belül tudjuk, hogy ez az egyetlen út az őrület ellen. Akkor is, ha sok lehetőségtől megfosztattunk már. „Mi minden akartam lenni, s mi minden nem lettem” – szól a panasz.  

Sokszor hallani, hogy valaki halálos veszedelemtől megmenekülve egész életét megváltoztatja, másik emberré lesz. És egyre inkább az a hír járja, hogy halálközeli pillanatban, amikor lepereg előttünk az életünk, nem a szép és jó emlékek, hanem az elvesztegetett lehetőségek sora jelenik meg. Így van ez az öregkorral is. Gyakoribb, hogy a megtett dolgok helyett a meg nem tett dolgokat bánjuk meg igazán. Jókai Anna (fiktív) naplói ezt is megvilágítják. Ahogyan azt a jelenséget, amikor valaki saját gyermekében, vagy unokájában látja a be nem teljesített vágyak megvalósításának lehetőségét. Pszichológiai, irodalmi és szociológiai szempontból aktuális problémákkal foglalkozik a könyveiben. Éppen ezért az, hogy a Szegény Sudár Anna című regényből hangoskönyv készült, hiánypótlóan fontos vállalás. Bemutatóján olyan neves alkotók vettek részt, mint Bakonyi István, József Attila-díjas irodalomtörténész, Erős Kinga, József Attila-díjas irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke, Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, író és Katona Zsuzsa, a hangoskönyv szerkesztője és rendezője.

Az utóbbi időkben főleg fiatalok irodalmi estjein vettem részt, amelyek kétségkívül szórakoztatóak és nagyon szeretem is őket. Ezen a bemutatón azonban újra felfedeztem, milyen felemelő nagy koponyák bölcsességeit hallgatni. Kiemel a hétköznapok cinizmusából, a tudomány magaslataiba repít, rácsodálkoztat a világra. És mindezekkel együtt a mű értelmezését is bölcsebb megvilágításba hozza. Jókai Anna regényében a főhős a történet végére valamiképpen belenyugszik abba a sorsba, ami neki adatott. Ráébred arra – mutatott rá Mezey Katalin –, hogy úgy kell boldognak lenni, hogy az ember a rossz sorsot is elfogadja.

Mindannyiunknak jut éppen elég kín és keserv. Megtalálni a határt: meddig érdemes, sőt kell küzdenünk, és mi az a pont, ahol az elfogadás, megengedés a kulcs, a legnagyobb életfeladat.

Ajánlott olvasmány – vagy hallgatni való – Szegény Sudár Anna története.

További képek a galériában!