A pszichológiai és spirituális tanítások mind azt üzenik, hogy legyünk jelen. Éljük meg a mát, a jelenvaló pillanatot. De a tapasztalat azt mutatja, főleg ezekben a vészterhes időkben, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. Miből fizetjük ki holnap a számlákat, a kenyeret, az üzemanyagot? Járvány, háború, válság. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt talán senki nem gondolta volna, hogy újra ide jutunk, mintha semmit sem tanultunk volna elődeink tapasztalatából. Létbizonytalanság tölti be a mindennapokat.

Lehet-e őszintébb egy köpés, mint egy gratuláció? Jót tesznek-e a közösségi oldalak a kortárs irodalomnak? Nyitottak vagyunk-e egymás véleményére, vagy mindenki csak a saját „igazságát” szajkózza? Jegyzetünkben ezekre keressük a választ.

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

Szombat délután az Oroszlános kútnál igen színes felhozatal fogadta az érdeklődőket, mind szerzők, mind témák terén.

Jókai Anna Kossuth-díja körül áll a bál. Kevesen olvassák, sokan kritizálják, támadják. Vajon politikai vagy szakmai elismerést kapott? Jó szerző vagy kizárólag a kormányzat melengeti a keblén? Jegyzetünkben ezekre keressük a választ.

​​​​​​​A korai tudatlan, tájékozatlan – monarchista – közelítés szerint, a név okozott defektet az első alkalmak valamelyikén. Ha Jókai, akkor nyilván „a” Jókai lánya, unokája, a könyvekben romantika, kaland, szerelem, szép emberek hadakoznak csúnyákkal, az igazság a gonosszal, ez nyilván nem jött be. Ha komoly a csalódás, – közben más információ semmi, – a Jókai Anna mellől elhúzó erő hosszan megmarad.