Egy szuszra

A megújulás folyamata mindig levegővétellel kezdődik. Halász Rita regényében egy harmincas éveiben járó, kétgyermekes családanya házassága felbomlásának utolsó pillanatait, majd a válást és az újrakezdés első lépéseit követhetjük nyomon. Bizonyos értelemben azt is mondhatnánk, hogy együtt lélegzünk a főszereplővel, az egyes szám első személyű elbeszélői hangnak és a naplószerű formának köszönhetően mindent intenzíven átélünk. A Mély levegő kicsi, vékony kötet, annál sűrűbb tartalommal: sok aktuális téma vetődik fel, például a kisiklott karrier, a házasságon belüli erőszak, a verbális agresszió, a párterápia, egy válási folyamat buktatói, drogproblémák, kiégés, az újrakezdés kihívásai. Nem túlzás azt mondani, hogy a regény terápiatörténet, amelyet mintha egy ültő helyében mesélne el a szerző. A kötet legfőbb ereje éppen ebben rejlik: arra reflektál, hogyan tudunk jelen lenni, összpontosítani, lassítani, nem kapkodni, az előrehaladásra figyelni. „Koncentrálni kell. Merőlegesek és párhuzamosok, házak, utcák, nem bonyolult. Minden eszközöm megvan, hogy eljussak a célig. Á pontból bébe, semmi egyéb, a köztük lévő teret kell bejárni.”

A könyv népszerűségének egyik titka, hogy közel érezhetjük magunkhoz. Bárki lehetne a főhős, akit ismerünk: egyik kolléganőnk vagy barátunk, ismerősünk ismerőse, valamelyik rokonunk. Zárt világunk aligha fedi fel az ehhez hasonló traumákat, kálváriákat, amelyekkel nap mint nap megküzd valaki. A pandémiás időszakban az efféle „egyéni szociális problémák” még inkább magánügyekké váltak, még jobban magunkra vagyunk utalva egy-egy krízishelyzetben, így egy ilyen történetnek már csak amiatt sem lebecsülendő az ereje, hogy példát mutat: egyedül is menni fog, és mindeközben nem kínos segítséget elfogadni, és kikecmeregni a gödörből. A regény azért is olvasható gyorsan, mert visz magával. Kíváncsiak vagyunk, hogy a félelem beszűkíti vagy élesíti-e a tudatot, és előkészíti-e a küzdésre. „Már nem félek, hogy rossz. Félek, de nem érdekel. Érdekel, de félre tudom tenni. Kísérletezek. Néha úgy érzem, sikerül, ilyenkor erősen dobog a szívem.”

A könyv közvetítette „megoldási módszertan” – ahogyan a főhősnő megküzd a problémákkal, és a maga tempójában jut egyről a kettőre – hitelesnek és kivitelezhetőnek tűnik. Minden gondolata informálja az olvasót arról, hol is tart a feldolgozási folyamatban, mennyit haladt előre. Noha a Mély levegő nem nevezhető kézikönyvnek, az önsegítés példáját mutatja be a történet, a krízisfeldolgozás egyes állomásait.

Szemléletes a párhuzam a választott sport (úszás) és a lelki küzdelem között. Több hasonló megoldással is dolgozik a szerző, a kötetet teljesen áthatja például a levegő motívuma. Egyfelől a lélegzés, mint megoldás több helyen is előkerül: stresszhelyzetben a bíróságon, kábítószer-fogyasztás intenzív hatásának csillapítására, úszás közben mint ritmust adó cselekvés, téli sétán tüdő- és elmetisztítóként. Másfelől a víz mint az áramlás, a folyamatos mozgás közege van jelen, ugyanakkor a megtisztulás lehetősége is – ezek mind izgalmas áthallások az érzékelési módok között.

A kötet borítója minden bizonnyal összefüggésben áll a szerző erős képzőművészeti beállítottságával: összehúzza a szimbolikusan végigvezetett motívumokat (víz és levegő), s egyfajta megtisztulást, felszabadító érzést társít a regény befogadásához. Továbbá érdekes, hogy a főhőst éppen az nyugtatja meg, amit a regényben megírt életfázisában nem gyakorol, nem él meg: a választott, szeretett hivatása, a képzőművészet, a grafika, a rajzolás – az alkotás. A sokáig a gyerekek és a házasság miatt mellőzött, ámde meghatározó, az önkifejezést segítő tevékenység visszakívánkozik a főhős életébe, s rendet, struktúrát ad a mindennapokban. „Az asztalnál ülök, nem tudom, mit csináljak, előveszem a vázlatfüzetemet, húzok néhány vonalat. Úgy érzem, az egésznek semmi értelme, rossz vonalakat húzok. Hogyan lehet rossz vonalakat húzni, kérdezné Andi. Nem áll össze. Miért akarom, hogy rögtön összeálljon? Majd összeáll később. Most csak húzzam a vonalakat. Egyenesek, hullámosak, szálkásak, lehet satírozni, keresztezni, árnyékolni. Élvezem, ahogy serceg a ceruza a papíron, ahogy nyomot hagy.”

A Mély levegő hosszan érlelt, erős kötet, amelynek megírása sok előkészületet feltételez: sűrű, komplex olvasmányélmény. A főhőssel együtt a végén tényleg jólesik venni egy nagy levegőt.

Halász Rita: Mély levegő. Jelenkor, Budapest, 2020.