Húsz – igaz, a fikció idejében csak egy – év után szabadult ki Emil bácsi Paca cár börtönéből, ennyit kellett ugyanis várni arra, hogy Varró Dániel felvegye a Túl a Maszat hegyen című kötete eseményeinek elejtett fonalát, és új műve, a Túl a Maszat hegyen 2 kezdéseként elvarrja az első részben elvarratlanul hagyott, Emil bácsi életét gúzsba kötő szálat. Egy szálat tehát elvarrt a szerző, de mint azt a mű dupla keretezése is előrevetíti, a meseszövéséhez nemcsak néhány fonalat használ, és abban sem lehetünk biztosak, hogy olyan könnyen képesek leszünk átlátni majd az összefüggéseket, mint a negyedikes főhős, Muhi Andris.

„térképet készítek, tudatelőtti / tájakról, tengerekről” – Deres Kornélia harmadik verseskötete, a BOX, egyidejű barangolás az emberi psziché fantáziatájain, alámerülés a tudati tartalmakba és szembenézés a múlttal.

Elegáns és visszafogott ez az üvegzöldszínnel keretezett jubileumi képeskönyv. Elegáns és visszafogott a kiadvány borítóképén látható, elmerengő 31 éves költőnő is. A kép az irodalmi fotóiról ismert, többek között a Babits családot is fotografáló Wachter Klára műve, aki a Szárazvillám kötet nagyon szép, ikonikussá vált portréját is készítette.

Bár a nőt a társadalom elvárásai ezerkarú polipként ölelik-fojtják magukhoz, az írásokban folyton érezzük: a nő valójában nem ez. A nő nem lelhető fel sem a társadalmi szerepmintákban, sem az aktusban, sem az anyaságban, sem a kozmetikai üzlet tükrében, de a mániákban és a kényszerekben sem. A nő mindig máshol van. Szüntelen önkeresés, felkiáltójel, lefutó szem a társadalom szövetében.

A könyv népszerűségének egyik titka, hogy közel érezhetjük magunkhoz. Bárki lehetne a főhős, akit ismerünk: egyik kolléganőnk vagy barátunk, ismerősünk ismerőse, valamelyik rokonunk. Zárt világunk aligha fedi fel az ehhez hasonló traumákat, kálváriákat, amelyekkel nap mint nap megküzd valaki.

Tawada regényének erőssége, hogy nem foglal állást az emberi jóság vagy gonoszság mellett, nem célja ítélkezni. Esze ágában sincs olyan művet kiadni, amely több száz oldalba foglalt számonkérés lenne. Nem akar lelkifurdalást kelteni, ahogyan nem törekszik érzékenyítésre sem. A könyv olyannak mutatja be az emberi fajt, amilyennek a három jegesmedve látja.

A regény olvasása során olyan érzés kerítheti hatalmába az olvasót, mint amikor egy burjánzó mintájú keleti szőnyeget szemlél. Távolról nézve a szőnyegminta egy nagy egészt rajzol. Közelről nézve viszont a nagy minta sok kicsire ágazik szét, az egyes motívumok újabb motívumokat rejtenek magukban.

Sosem gondolkodtam még azon, hogy a bánat mi lenne, ha nem bánat volna, illetve mi is tulajdonképpen. Max Porter megtalálta rá a választ: a bánat egy tollas állat, egy varjú, amely váratlanul és kéretlenül beköltözik egy apához és két ikerfiához.

A regény szerkezete egyszerű sémára épül: adott egy rejtély, jelesül az apa és a biciklijének eltűnése, majd a bicikli húsz évvel későbbi váratlan felbukkanása arra készteti Csenget, hogy lépésről lépésre visszapergesse a múlt eseményeit. Az író ez után fejti fel rétegenként Cseng történetét, majd a biciklihez kapcsolódó személyek életét. Végül mindezt a jelen családdrámájába bugyolálja.

Gazdag az a város, amely egy ilyen könyvet mondhat magáénak, mely alcíme szerint nem más, mint Irodalmi kalauz. Biztosan az is, de egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy a Kolozsvárossal egyfajta tűnődő lélekkalauzt is kezébe kap a kedves Olvasó.

Vajon mi a helyes állítás: minden egyes emberi élet szent − vagy a csoport megmaradása számít mindenek fölött? Még ha a faj előbbre való is az egyénnél, igaz ez vajon a faj egy-egy populációjára is? Bánki Éva regényének egyik legfontosabb kérdése pontosan ez: tömeg- vagy bolytársadalom?

„Szisztematikusan tömörít, gubancol, majd kisimít, mintha egy korszakokon, generációkon, országokon és világokon átívelő össztársadalmi katasztrófa előszeléről üzenne a kis történetek egyesített erejével. Teremtés és pusztítás, mikro- és makrokozmoszok harca zajlik az akut ötlettolulás határmezsgyéjén.” Rimóczi László írása Ménes Attila Műanyag szalonnájáról.

Többek között „kánonmódosító javaslatnak” nevezte Dávidházi Péter Kukorelly Endre új kötetét, melyben a költő-író új területre invitálja olvasóit: személyes irodalomtörténetet ír Kosztolányitól Kerber Balázsig, vagyis hatalmas a merítés, és ízig-vérig „kukorellys”.

Az Apás szülés Lanczkor Gábor tizedik kötete – a regényt a budapesti Írók Boltjában mutatta be a szerző és beszélgetőtársa, Urfi Péter.

Erdélyi betyárok, cigánygettó, bandavezérek és gonosz üldözőik: Románia 1945 és 1989 közötti időszakába kalauzol bennünket Szabó Róbert Csaba új, Alakváltók című regénye, amelyet Budapesten, az Írók Boltjában mutattak be. – Szarka Károly tudósítása.

Ökölvívóként kezdte, mint Hemingway, első regényével hetvenéves koráig várt. Pszeudo – A Schiele-rejtély című regénye megjelenése után családjával kellett ringbe szállnia, már ami a kibeszélési konfliktusokat illeti. Baranyai Lászlóval Kőrössi P. József beszélgetett a Nyitott Műhelyben.

A huszadik század holokauszt-irodalmára egyfajta áldozatközpontúság és eseménytörténeti megközelítés jellemző. Ungváry Krisztián A Horthy-rendszer mérlege című kötete a statisztikai adatok segítségével fogalmaz meg új, az állam gazdasági motivációit feltáró következtetéseket.

Vörös István intellektuális humorral mutatja be a ’80-as évek Budapestjét egy kamasz fiú, Boldizsár életén keresztül a Gagarin avagy jóslástan alapfokon című új regényében. A Pepita Ofélia Bárban beszélgetett a szerzővel Ungvári Tamás.