Szerelem nélkül arcomra ráncosodik az ünnep

búzaszemednek

ünnep lesz, susogta 
a fák ágai közt a nyár,
mielőtt találkoztunk,
két percen belül
a második bugyit vettem fel,
pedig az első talin a boltban
egymás szemébe se néztünk.

ma a regényt hoztad el, 
ami a könyvtárban még nincs meg,
és kigombolt inged 
hagyta, hogy lássam borostás mellkasod.     
(van nekem is hasonló, csak lejjebb,
alapíthatnánk kétszemélyes parlamentet:
dehogy mondtam, csak) otthon 
ráfeszültem a könyvre, 
magam kitárva,
az a kurva meg az arcomra esett.

kinéztem az ablakon, 
még sütött a nap. 
egy galamb himbálózott a vezetéken.
megráztam magam?

Ünneplő fantázia 

Szerelem nélkül arcomra ráncosodik az ünnep,  
a lelkem összegyűrt kokárda. 
Hazám, ölelj meg, 
és húzz ujjamra karikagyűrűt! 

Látod: csokrom búzakalász-fonat, 
fátylam a Tisza fodrozza, 
és kész: 
a nemzeti színű menyasszonyi ruha.

Uszálya a napfelkelte lesz,
várjanak minket sokan 
Európa templomában!