Homokon járni, holdfényt ölelni

Part

Azt ígérted, együtt megyünk, 
visz a víz, 
nevünk a parti homokra írjuk,
nevetve néztél hátra, 
megkérdezted, kezünk ejtett-e hibát.
Láttam, nemcsak helyszűke miatt 
kerültek egymáshoz
oly közel a szavak ott, 
ahol majd habokkal 
keveredik a pernye,
és vízbe hullik a part.

Jó volna

Selyembe öltözni, homokon járni,
reggeli ködben holdfényt ölelni,
éles fűszálon lecsurogni, 
s mi a kettőben egy,
újra összeérne odalent.

Feloldozás

Szemedből hulló, sós ízű idő
mossa arcom, lefolyik borostámon, 
barázdát szánt a bőrömbe. 
Szénné égett csontjaim a szél zilálja, 
várok a kalácsillatú feloldozásra.