A teremtés könyve

Őstörténet

1. fejezet

A világ teremtése
Ter. 1–31.

1.

Legelején 
voltam
csupa
lehetőség.
Rezdülni
váró
állapot.
Üres mezőn
töltés.
Épp 
entrópia.

Vérezni
akartam,
de nem 
voltam
hús. 
Száj nélkül
szomjas.
Cseppként
szikkadtam
nyelv üregén. 
Ég
boltjára
emeltem
nem-voltomat,
és fáztam,
csupaszságomat
nem hordta
bőr,
ami alatt
még nem
termelt
a test.

Lehető
este és reggel, 
első nap.

2.

Keletkezni,
hogy múlni
ne kelljen.
Szüntelen
növelésbe
fogok,
kitalálásom
alakzatai,
mint
tőmondatok. 
Micsoda
formásság,
bársony 
boltozat,
bőrszín 
válaszfal.
Kinn
forgó 
űr,
felelősség:
ne rontsak.
Alakuljak
kellő
szavakká.

Körülhatárolt 
este és reggel, 
második nap.

3.

Erősödő
bennem
a föld, 
hajamnak
áll az ég. 
Köztes 
fatörzsként
nyúló 
részleteimet
szeletelem.
Mit jelent
az elvágódó
tudásfa,
koronája
a felség
érzete?
Karomon
levelek
indulnak, 
értem
a kapcsolat
mikéntjét. 
Nőnek
az ágak, 
formába
töltöm
leveleim.

Ágazó
este és reggel, 
harmadik nap.

4.

Fényeket
hajlítok,
gyúrok
két marokra.
Legyenek 
gigászi 
égitestemre
díszek, 
arcomra
szemek 
gyúljanak,
bámuljak,
égjek.
Csillagokat 
lássak
ébren,
tüzeket
felhőkben, 
űri
porszemek
engem
tükrözzenek.
Sokszoros
sugárban
legyek én
fénytünemény! 

Gyulladó
este és reggel, 
negyedik nap.

5.

Felázó
testemre
lötybölök
tengereket.
Legyek 
az áradás
leglényege.
Folyjon
át rajtam,
ússzon fel
bennem,
öntsön el
végleg 
a bolygó!
Nyelni 
akarom,
ami
élő,
vétlen
és szabad.
Kopoltyút
növesztek,
ha úgy 
úszhatom
meg 
a hullámokat.
Átereszteni,
szűrni
magamon
kívül 
és belül.
Teremtésemben
forgó 
áramlatok.

Hullámzó 
este és reggel, 
ötödik nap.

6.

Állatok 
járnak
bennem,
lassan
topogók
és vágtában
élők.
Kiterjedek
és összehúzódok,
hogy
rendeződjön,
teljesedjen 
a kép. 
Élő 
és élettelen,
föld és víz
helyére kerül.
Levegőbe 
emelkedem,
nem 
távolodok.
Bolygó-
hasamban
hiszek,
én,
az űr.