A nyugalom napján, akár a gerle

Hazafelé 

Balról a harmadik ház udvarán
kószál egy régen látott lepke. Kökénykék
szárnyán üres foltok, nem nézem tovább,
szép tánca özvegy zene. Ismerem jól,
daloltam én is szitakötő koromba’,
nem is gyanítva, hogy egyszer 
majd lelassul az idő, megnyúlik 
az utca, és egyik nap a másik
után álmatlansággal térek haza, és
egy leszek a bujkáló vadak között. 

Látkép 

Vasárnap aukciós irodáktól és
antikváriumoktól érkeznek levelek,
esetleg gyászjelentések, imaláncok,
„küld tovább” fenyegetések a spambe.
A nyugalom napján, akár a gerle
szárnyverése, ide-oda kapok én is,
elfogyhatatlan teendők zárnak körbe;
szöknék, az egyik nem enged,
a másik vicsorog – 
kötényes mennyasszony vagyok.
Délután vadászok csöngetnek be,
bírósági végrehajtók. Láttam-e embert
szaladni erre? 
Öltözz be Te is – így jutott eszembe – 
meglopott embernek, és kérd számon
rajtam parancsod, törvényed.
A Te nevedet én nem szenteltem meg,
és elsötétített levelet írtam másnak
ima helyett.