„Az Új ember történet, nagy történet”
2022. május 12-én 6 órától a Magyar Írószövetség könyvtárában tartották Zoran Bognar könyvbemutatóját. Az est házigazdája Turczi István volt. Böszörményi Zoltán, a Magyar PEN Club új elnöke köszöntője után arról beszélgettek, hogyan jött létre a magyar–szerb együttműködés, hogyan lett a Parnasszus a mű magyar kiadója. Zámbori Soma színművész felolvasott a bemutatott, Új ember című kötetből, továbbá Fehér Illés fordítót is megismerhettük, beavatást nyerhettünk az alkotás-fordítás mágiájába.
Zoran Bognar ismert szerb költő, író, esszéíró, irodalomkritikus és szerkesztő 1965. január 30-án Vukováron (Horvátország) született, eddig 2 regény, 24 verseskötet, 3 esszégyűjtemény szerzője. Költeményeit több mint húsz nyelvre lefordították. Munkásságát több mint 250 esszé, kritika, tanulmány méltatja. Számos hazai és nemzetközi irodalmi kitüntetést kapott. Belgrádban hivatásos íróként él. A Dereta szerb kiadóvállalat szerkesztője, az Ars Longa szépművészetek megőrzője alapítvány elnöke.
Fehér Illés Art’húr-díjas műfordító, orvosi biokémikus, a kémiai tudományok doktora. Arról kérdezték, hogyan lett egy ízig-vérig reál beállítottságú emberből a versek szerelmese, fordítója. Elárulta, hogy még kamaszként kezdődött, mert úgy gondolta, Radnóti versei az udvarlásra különösképp alkalmasak. Azóta, eddigi hosszú élete során (81éves) jó néhány fordításkötete látott napvilágot, többek között Turczi István Üresség című verseskötete, amit magával is hozott az estre. Saját bevallása szerint a verseket szereti, nem a költőket. Ha tetszik neki egy vers, a szerző legyen akár még a bennfentesek számára is ismeretlen, lefordítja. Hátha ily módon nem süllyed el. Vannak költők, akiknek művei mélyen belérögződnek, vele élnek. Egyik közülük Zoran Bognar (Bognár Zorán) szerb költő. Miért éppen ő? Mert lelkitársának érzi.
A borító Fábián István munkája. Karcos grafika. Egy ember, egy férfi tekintete. Négyzetrácsok, vonalak mozaikja. Az ember – talán az új Ádám – ebből a szövedékből tekint ki. Ránk néz, és a semmibe réved. Kegyetlenül fekete-fehér, őszinte, mégis oly összetett, mint maga a kifürkészhetetlen teremtés, ahol élnie kegy és kényszer. Betáblázott, előre elrendelt lét és a szabad akarat.
A kötet Friedrch Schiller szavaival kezdődik:
„Szentháromság
(a letargiától a liturgiáig),
ÉNEK I-III
Mindketten az igazságot keressük,
te a külvilágban, én magamban és
szívemben, és mindketten megleljük,
Ha a szem ép, a külvilágban Alkotót
lel, ha a szív ép, akkor benne a világ
önmagát szemléli…”
Mondhatnánk, hogy az Új ember filozófiai, teológiai kérdésekkel foglalkozik. Mert így van. Ám ne gondoljunk egy száraz anyagra, amit két oldal után letesz az ember azzal, hogy majd, ha ráérek elmélkedni. Nem. Bognar könyve olvassa és olvastatja magát, sodor. Hetven egynehány oldalon végigmegy a világ és az egyén teremtésén. Ősmitológiai áramlás, testek-lelkek formálódnak a semmiből, a régiből új lesz. A mű felfogható egyfajta erkölcsi példázatnak is, a beszélő tanít. Lám így kell élni, mégsem mondhatja meg hogyan. Megénekli az Atyát, a Fiút, a Szentlelket és a szerelmet. Szerelme nem kevésbé égi attól, hogy földi, hús-vér-testnedv-haj is.
Zámbori Soma előadásában megelevenedik a szövegek biblikus ereje. Itt minden szónak súlya és jelentősége van, emberek, állatok, angyalok nyelvén szólal meg az új prófécia.
A könyvhöz utószót főző Subrosa Nemanja úgy véli, ha Goethe Faustján kívül létezik mű, amit újra és újra el kell olvasni, értelmezni, akkor az Zoran Bolgar Új embere. Egy ilyen mű saját nyelven való bemutatása elsőrendű ritkaság. Ez nem csupán a Bognar-poéma magyar nyelvre fordítása (és tudjuk, egyik fordítás sem csupán fordítás), hanem egy másik kultúrával való ismerkedés és párbeszéd létesítése. Kevés olyan szerb költő van, aki egyetlen könyvével úgy robbant be egy más kultúrába, mint az Új ember a német nyelvű területre. Bognar az Új embernek köszönheti, hogy a világ befogadta. Azután, hogy 1999-ben a belgrádi Prosveta Kiadó gondozásában, mint az elképzelt Elíziumi trilógia utolsó része megjelent, hamarosan két tekintélyes kitüntetésben (Rade Drainac és Isidora Sekulic) részesült. Ugyanebben az évben ő kapta meg a nemzetközi Hubert Burda-díjat, amelyet a legjobb kelet-európai fiatal költőnek ítélnek. Ez alkalommal Peter Handke, mint a bírálóbizottság elnöke, a következőket mondta: „Zoran Bognar különleges érzékenységgel megáldott, fellegekben járó, jövőt idéző költő, aki számára a költemény az ismeretlen megnevezése és merülés az ember által sejtett új lehetőségekbe.” Ami minden Faust változat számára fontos, ami az Új ember számára is fontos, ami az irodalom és az irodalomtörténet számára is fontos, az pedig a történet. A nagy történet.
Az Új ember történet, nagy történet. Ami folyamatosan történik, teremtődik. Ahogy a világ, az ember, a mű sincsen kész soha. Nem született, nem hal meg, örökkén él, változik, új és új értelmet nyer az egyes emberek és korok értelmezésében.
