Idegen mozdulat
Szelíd. A film címe már azelőtt magával ragadott, hogy az előzetest megtekintettem volna. Egy-egy ehhez hasonló, hirtelen elragadtatás veszélyes lehet, ugyanis magas elvárásokkal vágunk bele a filmnézésbe, a produkció pedig könnyen okozhat csalódást. Csuja László és Nemes Anna 2022-es alkotását követően csalódásoktól mentesen távoztam a kolozsvári Győzelem moziból. Csuja László 2018-as, Virágvölgy című filmjéhez hasonlóan most is az egyén és társadalom viszonya, a személyes szárnyalások-hanyatlások kettős problematikája érdekli. A 22. Filmtettfeszten műsorra tűzött film a Virágvölggyel ellentétben nem road movie, hanem dokumentarista jegyeket is magán hordozó dráma. Az alkotás, valamint a cím közötti ellentét ugyanolyan lélegzetelállító, mint amilyen hátborzongatóan valóságos az e kettő közt sűrűsödő harmónia.
A cselekmény középpontjában Kovács Edina (Csonka Eszter) testépítő világbajnok konfliktusokban bővelkedő magánélete áll. Amikor az átlagembernek egy testépítő jut eszébe, azt hiszem a gyengédség a legutolsó tényező, amire gondolna. Talán a keménység, a vasak csörgése lehetne az a jelige-páros, amely a testépítő kognitív sémájával társul. A főszereplőtől távol áll minden típusú durvaság. A végletekig kidolgozott test érzékeny bensőt takar, Edinának eszében sincs bárkinek is ártani. A családi ház hátsó udvarában testén altatja a naposcsibéket, a filmbéli disznóölés pedig mély nyomot hagy benne. A kolozsvári vetítést követően Csuja László és Nemes Anna rendezőpáros érdekes összefüggéseket osztott meg a vágásra ítélt haszonállat, valamint a testépítői sors között. Mindkét entitás létezésének középpontjában a gyarapodó test áll, hangsúlyozza Csuja. Amikor a disznó eléri a megfelelő testtömeget, leölik; Edina szíve nehezen bírja már a terhelést, a világbajnokságon fellépés közben esik össze. A disznóvágó jelenetben vált világossá számomra a film címének tulajdonképpeni súlya. A bivalyerős testépítő egyedül „teríti le” a disznót, a földre nyomás azonban nem annyira kényszerítő mechanizmusként, mint inkább ölelésként értelmeződik. Edina simogatja a halálra ítélt állatot, nyugtató szavakat súg a disznó fülébe a szúrás pillanatában is.
A központi szereplőnek meg kell küzdenie a társadalom nőkkel szemben állított elvárásaival. Édesapja sosem ismerte el lánya hivatását, a rokonság sem hajt fejet a testépítő bajnok karrierje előtt. A család eltekint Edina sikereitől, az egykori testépítő világbajnok élettárs pedig elsősorban trófeaként látja kedvesét, aki újra életre kelti a letűnt idők sikereit. A pár kálváriája akkor veszi kezdetét, amikor Edinától megvonják az anyagi támogatást. Hogy anyagi hátteret teremthessen karrierje folytatásához, az élsportoló saját testének árusításába kezd. A pénzösszeget végül sikerül megszerezni, leromlott egészségi állapota ellenére Edina részt vesz a világbajnokságon. Ezen a ponton lép elő a furcsa ügyfél, Krisztián (Krisztik Csaba). A férfi a bújócskázásban és az ehhez hasonló gyermekjátékokban találja meg a kielégülés örömét. Edina nemcsak megszereti, hanem óvja is őt. A disznóölés mellett a film másik meghatározó jelenete, amikor Edina és Krisztián egy erdei tóban ismerkednek. A testépítő a vízfelszín fölött az ölében tartja a férfit, rekonstruálva Michelangelo Piétáját. A metaforikus értelemben vett anya most nem a fiát siratja. Krisztián teste a meg nem tapasztalt gyengédséget, a halva született megbecsülést szimbolizálja.
Kiváló döntésnek tartom Csonka Eszter világbajnok testépítő felkérését Kovács Edina alakjának megformálására. A ma is aktív sportember alakításával az élsportolói lét árnyoldalait fedi fel. Az áldozatokat, megaláztatásokat, nehézségeket ugyanúgy felfedezhetjük Hajdu Szabolcs 2006-os, Fehér tenyér című produkciójában is, annyi különbséggel, hogy míg Csuja László és Nemes Anna filmje a testépítőkre koncentrál, addig a Hajdu Szabolcs rendezésében napvilágot látott dráma a tornászok fizikai és pszichikai megpróbáltatásait tárja föl.
A megpróbáltatások leleplezése nem minden. Csonka Eszter színészi alakítása bámulatos. Karakterformálása hivatásából adódóan hiteles, nélkülöz minden színpadiasságot. A test- és mozdulatművész mélyen átéli Kovács Edina érzelmeit, aki számára az évtizedek során idegen mozdulattá vált az őszinte ölelés.
A film a nézőkben mély nyomot hagy. Nem tartozik a könnyen emészthető, vasárnap esti produkciók közé. Az alkotás olyan emberek kálváriájába nyújt betekintést, akik nem sokunkat foglalkoztatnak. A filmtől idegen a didaktikusság. A Szelíd célja véleményem szerint nem az, hogy lelkifurdalást okozzon vagy szégyenérzetet idézzen elő. Egész egyszerűen láttat, és megérteti azt, hogy mindenki sebeket hordoz.
