Határátlépés; Csipogunk a térben

Abafáy-Deák Csillag

Határátlépés

Sztajkova Antoaneta és Szita Péter 2022. október 7-én megnyílt korhű tárlatán a modern kor embere és a technika viszonyát kifejező elektrográfiai alkotások láthatók, az elektromos médium speciális tulajdonságai által nyújtott újszerű lehetőségeket is felhasználva. A két alkotó a világ és az ember eddig ismeretlen képének sosem látott oldalait tárja a nézők elé, egy új, egy még nem hagyományos művészeti műfajban.

A két világ nagyon különbözik, mégis jól illeszkedik egymáshoz. Mindkettejüknek az első olyan kiállítása, amikor nem pasztellel, hanem csak digitális képalkotással, fénnyel írnak, rajzolnak. Rétegeket varázsolnak egymásra, kibékíthetetleneket békítenek ki egymással, és találják meg a harmóniát, a színeket. Péter egyedi jelrendszert is kialakított, amelyek több munkájában is felismerhetők.

A nagy testvér figyel bennünket Péter impozáns alkotásán, a nagy testvér nem rejtőzik el, vörös a feje a sok látnivalótól. Majd pokol és menny közötti bolyongásra hív bennünket a művész, Bosch is velünk tart, így talán mi is megtalálhatjuk A bölcsek kövét, fényesen csillog, vigyázni kell rá. Toni is Két világ között bolyong és rátalál a Színes óriásra, de itt sincs maradása, Kozmikus kertben szed virágot, miközben Péter nem tudhatja, a Fehér lyuk vajon fény az alagút végén, vagy ott csapda vár rá. Képzelődik, Halfejű kisördögöt rajzol, kisördög figurája több munkájában fel- és áttűnik, míg Toni továbbra is az Utazást választja, gyönyörködik a színekben, egy Vidám univerzumba érkezik, ahol játékos hajlamait kiélvezheti.

Péter Picassóval is találkozik, nem fejet hajt tiszteletére, hanem forgatja fejét jobbra-balra, míg meg nem pillantja az égbe növő Életfát. Toni Rózsaszín bolygón landol, de itt sem időzik sokat, titokzatos, fénykontúros Kozmikus hegyek mellett halad el, már csak az égen látja a rózsaszínű bolygót, talán vissza szeretne jönni a kék bolygóra, de Örvény-galaxisba kerül, és megtapasztalja, milyen a Vihar az űrben, kék villámok cikáznak, a rózsaszín bolygó épségben marad, talán ott új hazára találhat.

Péter is viharba kerül, Kozmikus vihar ez, a színek is örvénylenek, talán új bolygók születnek, új világ, de nem biztos, hogy jobbak, mint az eddigi, mert Egyenlőtlen harc kezdődik, a ragadozó, nagy halak felfalják a kicsiket, vagy megfélemlítik. Péter leszáll a Vasarely űrállomásra, itt lel ideiglenes menedékre.

Kívül a Földön! Minden bizonnyal álmodtunk már erről, viszont ezt kevesen tapasztalhatták meg. Nem az a kérdés, hogy van-e élet a Földön kívül, hanem az, milyennek látjuk, milyennek láttatjuk a világűrt, az idegen bolygót (Vihar az űrben). Milyennek látjuk a távolságot, amelynek milliárdszorosa felfoghatatlan. Forog, örvénylik a galaxis, csak gépi eszközökkel követhetjük változását, színét, formáját (Ikrek). Lehet, hogy már nem is létezik.

A bemutatott művek többféle rétegét, formáját, színek egymáshoz való viszonyát, együttélésük új értelmét és megfogalmazását fedezhetjük fel. A makro- és mikrokozmosz végtelenje, monumentális víziója tárul elénk, benne a rend, a rendezettség változatos arca. Az anyagi lét elemeinek jelentésén túl a transzcendens kommunikáció lehetőségével is szembesülhetünk. Az űrkorszakban élünk, az ismeretlen és titokzatos jövő kikutatásának vágya hajtja továbbra is az embert és közösségét.

A tárlaton látható valamennyi alkotás 2022-ben készült. Főleg Szita Péter műveiben Vasarely képzeletbeli világa köszön vissza, aki elsőként adott az új, tudományos világképnek vizuális kifejezési, op-artos formát.

Mindkét művész saját digitális nyelvezetet hozott létre, amelyet tehetségük, képzettségük, vizuális kultúrájuk, művészi invenciójuk formált meg, alakított ki, másképpen fogalmazva: a látni és komponálni tudás, az absztrakciós és szintetizáló képesség, a művészi felületképzés és képarchitektúra-teremtés módja révén.

Az alkotások által az univerzum otthonunkba, szobánkba költözik, és megszólítja bennünk mindazt, ami titokzatos, misztikus, gyermeki és játékos, ami ősi, de mindig is ott volt. A megnyitó különlegességét fokozta, hogy Szita Péter 8000 km távolságról, sajnos csak képernyőn, virtuálisan vehetett részt az eseményen, de a résztvevőknek párbeszédre így is lehetőséget adott. Várjuk következő kiállítását, amikor élőben is velünk lehet új alkotásai kíséretében.

Kölüs Lajos

Csipogunk a térben

Antoaneta Sztajkova űrélményt kínál, a művészet és világűr viszonyát vizsgálja alkotásaiban. A geometrikus struktúrák nem a hagyományos térérzékelésre épülnek. Az időben és térben távoli közelről tekint vissza ránk, mintha egyszerre lennénk a múltban és a jövőben. Galaxisok, bolygók világa tárul elénk, az együtt- és különállások pillanata. Nem fantáziarajzokat látunk, és nemcsak csillagászati jelenségeket, hanem a merész képzelet fizikai valóságot feldolgozó élményét. Valahol máshol vagyunk, az űrben, hol közel a Földhöz, hol a galaxisokban, három dimenzióban.

Sztajkova Antoaneta alkotásain nem látunk emberi figurát, mégis az az érzésem, hogy az én szememmel nézi az űrt (Vidám univerzum). Űrsétán veszünk részt, szkafander nélkül (Utazás). Részesei leszünk egy távoli világ csendéletének. Mondhatnám azt is, az ember belső csendjének, belső harmóniájának (Kozmikus kert). Sztajkova a választott tárgy eredetisége, újdonsága, mítosza mellett mindvégig megőrzi, fenntartja az autonóm művészi viszonyulást. Témaválasztásában ott a teljesség titka iránti vágy, egyben a kompozíció belső egyensúlyának, a feszes arányok megteremtésének következetessége (Két világ, A színes óriás). A világűr a világegyetem égitestek közötti légüres térsége. Neve ellenére a világűr nem teljesen üres. Apró porszemcsék, molekulák és atomok formájában itt is van anyag, de sűrűsége olyan kicsi, amilyet a legjobb földi laboratóriumokban sem lehet előállítani. A bolygóközi tér a Hold-pályát elhagyva kezdődik, és a Naprendszer határáig tart (Rózsaszín bolygó, Kozmikus hegyek). Kilépve a Naprendszerből még a Tejútrendszeren belül található a csillagközi tér, amely a csillagok vagy idegen naprendszerek közötti űrt jelenti. A Tejútrendszer gravitációs határain túl kezdődik az intergalaktikus tér, a galaxisok világa (Örvény-galaxis).

Sztajkova kreatív és innovatív belsőépítész, most az űr izgalmas és látványos világába kalauzol bennünket. A világűr végtelensége és titokzatossága mindig is vonzotta az emberi tekintetet, gondolatot. A távoli, ismeretlen világ mindennapjainkat is áthatja. 1969-ben megtörtént az első holdra szállás, és nem olyan távoli cél a Mars elérése, illetve további ismeretlen világok megismerése. Ami régen képzelet volt, mára valóság lett. Az addig láthatatlan feltárult szemünk előtt. Sztajkova Antoaneta festményei a világ megismeréséhez és megértéséhez visznek közelebb és közelebb.

Szita Péter földközelben marad, még akkor is, ha kitör a Kozmikus vihar. Tudunk róla, hogy olykor megbénítja a kommunikációs rendszereinket, megszakad egy kapcsolat. Kitekint a múltba, Vasarely Űrállomását látja, képzeli el újra. Dimenziók nyílnak meg szemünk előtt, hol fent, hol lent vagyunk, bárhol lehetünk. A szabadság végtelenjét látjuk. Néma halakká válunk, ragadozókká, a bolygók is egymásba zuhanhatnak, felfalják egymást (Halfejű kisördög, Egyenlőtlen harc). Szita Péter mintha egy akváriumba helyezné a világot, áttetszőnek hat, de mégis azt érezzük, valamit még mindig nem tudunk, kíváncsiságunk kielégíthetetlen.

A szemünk utazik, vált fókuszt, ismer fel összefüggéseket a világban (Határátlépés). Szita Péter a struktúraelvű művészet és a design, az építészeti téralakítás felé fordul bemutatott műveiben. Mozgalmas, geometrikus absztrakciói változatos színmezővel rendelkeznek, formakontúrjai tárgyszerűek (Fehér lyuk), tiszták, de nem homogének, egymásba hasítók, egymást metszők.

Az Életfa szimmetriája a halhatatlanságot sugallja. Szita Péter nemcsak a Földön marad, hanem műveinek figuralitása révén az emberi lényről vall. Intenzív színekkel hoz létre bonyolult, feszültségekkel teli kompozíciókat. Nem hordja a Bölcsek kövét, és azzal is tisztában van, hogy a Nagy Testvér is figyel.         

Kultúrtörténeti alkotása (Hommage á Picasso) tisztelet a nagy előd előtt, egyben a geometrikus forma újragondolása is. Emberi alakjai szimbolikus jelentőséggel bírnak, architektúra képzők is. Motívumai, sajátos jelei egymásra vonatkoztatással bírnak, kölcsönösen kapcsolatba kerülhetnek egymással, váratlan és komplex térszervező aktivitásuk révén biztosítják, hogy a mű zárt gondolati köre érvényesüljön.

Szita Péter alkotásai metafizikai erővel is bírnak, nála a tér nem elvont, nem testetlen, nem személyen túli univerzumként jelenik meg, fizikai értelemben végtelen nyitottá válik. Képfelülete egyszerre síkszerű és konkrét, miközben a végtelenség illúzióját teremti meg a néző számára. Virtuális terei kapcsolatba hozhatóak az op-art vagy Vasarely művészetével, egy új látásmód révén. Képein rend és harmónia uralkodik, melyet a matematika, a geometria és a színdinamika törvényei irányítanak.

A KAPTÁR a szabadúszók coworking helye, találkozások színtere, közel mindenhez és mindenkihez. Most két művésznek a művészet és a tudomány kapcsolatára koncentráló alkotásai találkoznak egymással, közel mindenhez, közel mindenkihez.