Sohár Pálra emlékezünk
Életének 88. évében elhunyt Sohár Pál költő, műfordító, az Irodalmi Jelen szerzője.
Sohár Pál (1936. július 29. – 2023. augusztus 20.) 1956-ban, kamaszként menekült el Magyarországról a kommunista rezsim elől, és az Egyesült Államokban telepedett le. Itt szerzett filozófiai diplomát és vegyész végzettséget, amely kenyérkereső szakmája lett.
Az irodalom iránti szenvedélye még Magyarországon kezdődött, ám műfordítással már választott új hazájában kezdett el foglalkozni; sokszor éjjelente, munka mellett ültette át angolra a kortárs magyar költők műveit.
Műfordításkötetei közül kiemelkedik a Maradok – I Remain című, tíz erdélyi magyar költő kétnyelvű antológiája (Pro-Print, 1997) és a Dancing Embers, Kányádi Sándor válogatott versei (Twisted Spoon Press, 2002), illetve a 2012-ben, az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában megjelent In Contemporary Tense című új Kányádi-kötet.
Faludy György, Farkas Árpád, Szőcs Géza, Mezey Katalin, Böszörményi Zoltán és számos további kortárs magyar költő munkáit fordította le angol nyelvre. Irodalmi folyóiratok számára készített versösszeállításokat, és nyolc önálló műfordításkötetet adott ki. Rendszeresen tart előadásokat a kortárs magyar irodalomról a Centenary College-ban, mint meghívott költő és műfordító.
Sohár Pál költészetéért az Egyesült Államokban elnyerte a Wordrunner Press Chapbook Prize (2011) díjat. Itthon műfordításaiért Budavári Tóth Árpád- (2006), Janus Pannonius- (2006), Irodalmi Jelen- (2013) és Balassi-díjjal (2021) tüntették ki munkásságát.
Legutóbbi magyar nyelvű verseskötete Őszi lábnyomok címmel jelent meg (Széphalom Könyvműhely, 2022).
Györgyey Ferenc Aladárral közösen jegyzett regénye, A gumibotcsinálta kém szintén 2022-ben látott napvilágot az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában.
Böszörményi Zoltán, Kányádi Sándor és Sohár Pál az Írók Boltjában Kányádi Sándor angol nyelvű kötetének bemutatóján 2012-ben
***
Sohár Pálra Por és hamu című versével emlékezünk:
Por és hamu
Cammie emlékére
milyen mélyen gyökerezik bennünk a porból lettünk, porrá leszünk,
milyen mélyen lakik bennünk a béke;
mint öregedő angyalszoborból lehullott darabok,
kis csoportunk nehézkesen gyülekezik.
mialatt idős, feketébe öltözött férfi olvas fel egy könyvből,
mialatt én elmondom az elhunyt rémálmokból szőtt meséit,
mialatt egy nagymama kettőjük gyerekkori csínytevéseiről beszél,
a vászonkendő alatt hallgat a földben ásott sír.
végül az öreg elszaval még néhány sort, majd felém fordul,
a letakart, árváló porcelánvázára mutat.
lekapom róla a kendőt, magamhoz veszem, néhányat lépek,
csak akkor látom, milyen mély a sír a földben.
le kell térdelnem, sőt, könyökölnöm is a sötét öltönyömben.
vigyázva a végső kincsre, el ne ejtsem, leeresztem a sírba.
nemcsak a vázát, engem is vonz a súlya.
végül az megpihen a földben, szabad lesz mindkét kezem,
feltornászom magam a serkenő zöld gyepről, a múltba.
megszabadultam a váza terhétől, de hiánya bennem mázsák súlya,
s újra felerősödik a domb mögött a gépkocsik zaja,
de nélküle, ki elhagyott, ez már nem az én életem moraja.
leseprem a port térdemről, lenn a napfény meg sem moccan.
sok port szórtak ránk a földön – mondom csendesen az urnának a sírban,
mintha ez eddig fel sem tűnt, mintha megszoktuk volna.
de Ő jól emlékezett a napfényre, és mosolyt varázsolt a porból,
én könnyeket a feljajduló, boldog emlékekből.
a szürke sírkövek felett tündökölt a kék ég,
nem is értem, hogyan tűzhetett egy ilyen napon?
talán az Ő mogyoróbarna szemei ragyogtak a horizonton.
Böszörményi Zoltán így méltatta a műfordítót és a költőt a Balassi-nagydíj átvételekor elhangzott laudációjában:
„Munka közben ő nemcsak értelmez, hanem az angol célnyelv szemantikai, kognitív és nyelvi adottságait, lehetőségeit használja fel: mérlegel, összehasonlít, válogat a legnagyobb művészi hatás elérése érdekében. Egy beszélgetésünk alkalmából arról számolt be, hogy Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című versét öt változatban fordította le, mert furdalta a kíváncsiság, hogy egymástól távol eső időben, eltérő lelki és fizikai állapotban, miként értelmezi angol célnyelven ugyanazt a magyar forrásszöveget. Miként hat egyik ismérv a másikra, miközben csak a forrásnyelv állandó. Ezzel azt sugallta, hogy a fordításnak is van egy relativitáselmélete. A Halottak napja Bécsben első fordítása az I Remain (Maradok) című, tíz magyar költőt bemutató antológiában jelent meg, míg az utolsó – véglegesnek tekintett angol nyelvű változata a versnek Kányádi Sándor Contemporary Tense (Jelen idő) című gyűjteményes kötetében látott napvilágot.
Sohár Pál a költészet terén vált híressé. Mielőtt a fordítás mindennapi foglalkozásává lett, saját verseit közölte nyolcvanhét amerikai, tizenegy kanadai, kilenc angliai, francia, osztrák, magyar, holland, cseh nyomtatott és digitális irodalmi lapban, és majdnem ugyanezekben a fordításait is. Volumenében és mennyiségében is elképesztő teljesítmény. „Akinek nem jelennek meg az írásai minél több irodalmi lapban, annak nincs kreditje” – mondta egyszer Kányádi Sándornak, akinek összesen nyolc – hét angol és egy spanyol – kötetét fordította és jelentette meg. Később pedig a legtöbb kiadványban, amelyek fordításokat is közöltek, klasszikus és kortárs magyar költők verseit publikálta. A névsor rendkívül gazdag, harminckét magyar költőt tartalmaz. Álljon itt egy rövid, ábécésorrendbe szedett lista: Ady Endre, Babits Mihály, Csoóri Sándor, Dsida Jenő, Faludy György, Farkas Árpád, Hervay Gizella, Illyés Gyula, József Attila, Kányádi Sándor, Kassák Lajos, Lászlóffy Aladár, Oláh János, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szilágyi Domokos, Szőcs Géza."
A teljes méltatás ide kattintva olvasható.
Kapcsolódó anyagok:
Böszörményi Zoltán: A gondolat ikaroszi szárnya. Kritika Sohár Pál Őszi verslábnyomok című kötetéről
Varga Melinda: A nagyon komoly verseskötetek elijesztik az olvasót. Beszélgetés Sohár Pállal
Grecz Andrea: A kultúraközvetítés legmagasabb foka. Sohár Pál vehette át a Balassi műfordítói nagydíjat
Címlapkép: Sohár Pál átveszi a Balassi műfordítói nagydíjat a Magyar Tudományos Akadémián 2021-ben
