A vendégmunkás dala

Bosszú 

– idill –

Megígértem 
neki, 
hogy amint szabadulok, 
megölöm. 

Éreztem, 
hogy elhitte. 

Mikor 
a csűr mögül
előléptem 
(„Szerussz, komám”), 
láttam, 
hogy közben 
megfeledkezett 
rólam. 

De teljesen. 

Eleinte, 
gondolom, 
még néha 
eszébe jutottam, 
de aztán 
egyre ritkábban. 

A felesége
(jaj, a felesége,
az a szép, 
régi asszony)
sem emlegetett 
soha 
többet. 

„Hát eljöttél?”, 
kérdezte. 

A fejszével 
a favágótönkre
mutattam: 
„Oda megyünk.” 

A vendégmunkás dala

Van otthon egy-két cucc
ami itt nem kapható. 

Például egészségügyi szesz. 

Ebből mindig 
ipari mennyiséget hozunk. 

Nem azért
hogy megigyuk. 
Takarítani
arcszesznek
fertőtlenítőnek
ilyesmik. 

Egyszóval immár többnyire 
csak szeszt hozunk otthonról
így mondjuk
röviden
szesz
de nem szeszre gondolunk
hanem szeszre. 
Legalább 
hetvenfokos
halványkék 
szubsztancia. 

A Kauflandban vesszük 
Udvarhelyen
vagy Csíkban
ahol éppen van belőle
ipari mennyiség. 
(Már vannak barátaink is
akik kérnek
és akik kérnek
azok kapnak.) 

Lassan már csak ez köt szülőhazámhoz
gondolom olykor keserűen
mint a szesz
ha borotválkozás után 
a számba szivárog egy cseppnyi. 

Csinos
nővérruhás lányok
pucsítanak
a műanyag flakonon 
örökség a kilencvenes évek 
fülledt erotikájából
amikor egy nővérkeruhába
öltözött nő 
beindította 
a kamaszfantáziát.

Olykor eltűnődöm
vajon mikor jár le a 
sok felhalmozott
szesz 
szavatossága
(mondd ki gyorsan)
próbálom kiolvasni 
a lejárati dátumot
de olyan apró betűkkel szedték
hogy bármennyire is
eltartom magamtól
nem tudom
kisilabizálni.

Nem tudom
mikor jár le a sok szesz
mikor rohad a nyakunkra
egyáltalán…
megromlik a szesz 
egyáltalán? 
Megromolhat a kapocs 
a szülöttem 
földdel? 

Aligha. 
Kicsit aggódva gondolok
ugyanakkor 
arra
mikor issza meg véletlenül
vagy persze szándékosan
egy nálunk vendégeskedő 
igazi pannon 
valamelyiket.