Dante és Liszt
Dante Alighieri, a 13–14. századi, firenzei születésű, a fehér guelfek táborába tartozó költőóriás, politikus, filozófus főművének, az Isteni színjátéknak – amelyet Babits Mihály a világirodalom legnagyobb költeményének tartott – van legalább még egy nagyon fontos magyar vonatkozása, amelyre dr. Réti György nem tér ki Hazánk és Dante című, az Irodalmi Jelenben nemrég megjelent esszéjében. Pedig ez is történeti, egészen pontosan zenetörténeti jellegű kapcsolat hazánkkal, a 19. századból.
Az életét külhonban élő, magyarul talán alig beszélő, magát mégis magyarnak valló nagy zeneszerzőnk, Liszt Ferenc írt egy háromrészes, közel egyórás szimfonikus költeményt Dante művére. A címe Dante-szimfónia, amelyet a szerző 1855–1856-ban komponált, és 1857 novemberében mutatták be először. A Dante-szimfónia kéttételes alkotás, harmadik része egy rövidebb Magnificat. Hangszerelése mesteri, a nagyromantikus, a kromatikus, az újító Liszt alkotása. A mű zenei szövete tele van újszerű megoldásokkal. Nagy, romantikus zeneszerzőnk a tizenkét fokú rendszert használja, amellyel már megelőlegezi a 20. század elejének zenéjét. Ebben a művében alkalmazza – tulajdonképpen elsőként a zenetörténetben – a csupa nagymásodból álló egész hangú skálát, amelyet Claude Debussy használ majd. Liszt maga úgy jellemezte ezt a skálát egyik tanítványának, Ingeborg Starknak, mint „minden korcs és szamárfülek számára félelmetes hangnemet”. Egy másik, utóbb „Dante-skálának” nevezett sorában a nagy- és kismásodokat váltja az 1:2 képlet szerint.
A szimfónia szerkezete:
I. tétel, Inferno (Pokol)
Lento
Allegro frenetico (Quasi doppio movimento)
Lento
Quasi Andante, ma sempre un poco mosso
Andante amoroso (Tempo rubato)
Tempo primo (Allegro, Alla breve)
II. tétel, Purgatorio (Purgatórium)
Andante con moto quasi allegretto. Tranquillo assai
Più lento – Un poco meno mosso
Lamentoso
Poco a poco più di moto
Magnificat
L’istesso tempo
Un poco più lento
A zenemű a toszkán költőóriás művének menetét követi. I. tétele a Pokol, és a teljes mű meghallgatása után a laikus zenehallgatóban az a benyomása születhet, hogy Lisztnek ezzel a szakasszal kapcsolatban voltak a legelevenebb élményei. Ez a rész a leghosszabb, a leginkább megrázó; a gyönyörködés mellett szinte rettegéssel tölti el a hallgatót. A 48 perces szimfonikus költemény (ezt a műfajt maga Liszt teremtette meg) II. tételében, a Purgatóriumban már lényegesen gyengébbnek érezzük az invenciót; érezhetően sokkal kevésbé hatásos. A harmadik rész, a Magnificat a mennyországról szól. Az első két instrumentális szakasz után ebben a harmadikban már jelentős szerepet kap a kórus, ám a Magnificat nemigen emelkedik fel a földről, nem hallunk benne olyan csodálatos, felemelő, gyönyörűséges dallamokat, amelyek a mennyország képzetét keltenék bennünk. Mintha a zeneszerző zsenialitása nem volna elegendő ahhoz, hogy bemutasson nekünk valamit, amit Ő maga sem ismerhet, amellyel kapcsolatban nem lehetnek saját tapasztalatai, élményei.
A szimfónia hangszerelése: három fuvola (a harmadik alkalmanként piccolo), két oboa, angolkürt, két klarinét, basszusharsona, tuba, üstdob (két előadó), cintányér, nagydob, tamtam, két hárfa, harmónium, vonósok. Az előadói apparátushoz szoprán szóló és női vagy fiúkar is tartozik.
Dante főműve múlhatatlan hatással volt nemcsak a zeneművészetre, de az egész világirodalomra, ezen belül számos magyar irodalmi vonatkozással bír. Szinte valamennyi későbbi költőre hatott – mély és plasztikus vallási tartalmán túl formai nagyszerűségével, az epikus műben alkalmazott tökéletes tercinákkal (minden harmadik sor rímel a hárommal korábbira), és egész képi világával meghatározta az utána jövők költészetét. A fenti sorokban bemutatott magyar kapcsolódást csupán azért emeltem ki a többi közül, mert ez épp nem irodalmi, hanem zenetörténeti jelentőségű.
Dante társadalmi hatása pedig már életében is kiemelkedő volt, köszönhetően annak, hogy a költő eltért a humanizmus nyelvétől, a latintól, és inkább anyanyelvén, olaszul, azon belül toszkán nyelvjárásban írta műveit, amelyek nemcsak nyelvezetükben álltak közel a hétköznapi emberhez, de a nép gondolkodásmódját is tükrözték. Életműve páratlanul komplex: összegzi kora tudományának, teológiájának, poétikájának, kultúrájának, hiedelmeinek és társadalmának szinte minden aspektusát.
Kapcsolódó anyag:
