• Hudy Árpád

    „A progresszió Isten ostora”

    Nicolás Gómez Dávila (Bogotá, 1913. május 18. – Bogotá, 1994. május 17.)

    Harminc évvel ezelőtt, egy nappal nyolcvanegyedik születésnapja előtt hunyt el a modernitás legnagyobb és legkönyörtelenebb kritikusa.

  • Géczi János

    Alkotó ember, roncsoló természet

    Plakátmaradványok Nápolyban

    Géczi János esszéjében Nápoly múltjában és jelenében barangol, melyhez a hasított plakátokat, az úgynevezett dekollázsokat választja személyes útikalauzának.

  • Molnár-Bodrogi Enikő

    Jósika Miklós, a 230 éves kortárs

    ​​​​​​​Vannak írók, akik többnyire csak olyankor jutnak eszünkbe, amikor évfordulójuk van, olyanok, akik nemcsak a kritikusok érdeklődésének a köréből estek ki, hanem az olvasókéból is. Jósika Miklós, az első élvezhető magyar regények írója, a magyar történelmi regény megteremtője, ezek közé tartozik.
  • Sántha Attila

    Magyarország magyartalanítása

    Osztrák deportálási tervek 1849-ben és 1850-ben: Kamcsatka, Szibéria, Algéria, Brazília, Szudán

    Petőfi feltételezett szibériai életszakasza kapcsán szokott előjönni a hadtörténészek részéről az a gondolat, hogy az oroszok nem vittek magukkal magyar hadifoglyokat 1849-ben. Ez így igaz, viszont az osztrák levéltári anyag újabb átnézése azt mutatja, hogy az oroszok nem hadifogoly-státusban ugyan, hanem deportáltként – osztrák kérésre – igenis magukkal hurcolhattak embereket. – Sántha Attila tanulmánya.

  • ​​​​​​​Laik Eszter

    „Nem mese az gyermek”

    Nagyvarjasi Szabó István 75 éves

    Historia est magistra vitae. Talán mindannyiunknak ez az első „latinélménye” az iskolából, legalábbis az első latin mondás, amelyet megtanulunk, legkésőbb az első történelemórán.

    Ha valaki a saját, hús-vér létezésével igazolja ennek a bölcsességnek az érvényességét, az bizonyosan Szabó István – mégpedig a Nagyvarjasról való, megkülönböztetendő ezzel sok más nevezetes Szabó Istvántól.

  • Nagyvarjasi Szabó István

    Megszámláltattál… És híjjával találtattál… Darabokra szaggattatol...

    Bánffy Miklós – Sopronért 
    Gróf losonczi Bánffy Miklós már külügyminisztersége előtt is fogalom volt. Eredeti, nagy képzelőerővel megáldott szelleme, sokoldalú műveltsége, fegyelmezett gondolkodása  maradandó alkotásokban csúcsosodott ki. – Nagyvarjasi Szabó István tanulmánya.
  • Szabó Fanni

    Az átbillentő erő

    Valóban olyan felkészülni egy tanórára, mint kidolgozni egy haditervet?

    Tizenegy éves voltam, rózsaszín pizsamában ültem a tévé előtt. Már elmúlt tíz óra, mindenki aludt, csak én nem. Egy filmet néztem, amilyet azelőtt még sosem láttam. A barna, az arany és a zöld szín kavalkádja, gyönyörű kosztümök, dráma és humor. A 2005-ös Büszkeség és balítélet volt. Hamar rájöttem, hogy könyvadaptáció, sikerült is becserkésznem egy példányt a keresztanyámtól.

  • Pruzsinszky Sándor

    A műben rejlő veszély, avagy a cenzúra halhatatlansága

    „Az európai kultúra bölcsője, az antik Görögország is cenzúrázta néha az »istenkáromló« és ateista műveket. Így járt Anaxagorasz és Prótagorasz, akiket száműztek, és műveiket elégették az Agorán.” – Pruzsinszky Sándor tanulmánya.

  • Gazda József

    Bábel falai mögött

    „… mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának, és ott letelepedének. És mondának: jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje…”

     (Mózes 1, 11,3)

     

    Fel, fel, fel a magasba! Hogy döngethessük meg az Ég boltozatát!

  • Bene Zoltán

    Főváros versus vidék – egy túlhaladott irodalmi polémia

    „Nagyon jellemző, hogy vidéki művészről csak akkor vett tudomást a Nyugat, ha művét Pesten mutatták be. Tornyairól, Kosztáról csak pesti kiállításaik kapcsán, Sík Sándor drámáiról csak akkor, ha Pesten volt a bemutatójuk.”[1] – írja Péter László 1972-ben.

  • Németh István Péter

    Kormos István verseinek madárkatalógusa

    100 éve született Kormos István (1923. október 28. – 1977. október 6.)

    „csak a való rajzához kellenek e madarak”
    (Kormos István: Egy rákvadászat emlékére)

  • E. Bártfai László

    A SATOR-formula – egy rejtély szemrevételezése

    A számokhoz hasonlóan a betűk is négyzetekbe rendezhetők. „Mágikus” voltuk ez esetben abból fakad, hogy az egyes sorokba, oszlopokba írt betűk különböző irányokból olvasva is szavakká kapaszkodnak össze, azaz palindromok, egyszersmind akrosztichonok is, mert a sor- vagy oszlopkezdő betűkből is szavak, mégpedig ugyanazok a szavak tevődnek össze. Ráadásul az oszlopok vagy sorok mentén összeolvasott szavak többé-kevésbé értelmes egésszé állnak össze.

  • Winkler Zoltán

    Arany János Tetemre hívásától Petőfi irodalmi végakaratáig

    „Arany balladájában a tetemre hívás látszólag csalhatatlan eszköznek bizonyul, ám voltaképpen pontatlanul működik: mert miközben az kétségtelenné válik (legalábbis senki nem tudja vitatni Kund Abigélnek ezt az állítását), hogy Bárczi Benő önmagát végezte ki,[1] a halott sebe azon személy jelenlétében kezd el eleven vérfolyással jelezni, akitől a halálos fegyver származik.

  • ​​​​​​​Lakatos-Fleisz Katalin

    Végtelen variációk

    Szentkuthy Miklós Divertimento című regényéről

    Ha a szépirodalmi műfajok leghosszabbikára, a regényre vetünk egy pillantást, kétféle típust különböztethetünk meg. Az egyikben a tartalom, a mondanivaló a lényeg, e köré tömörül minden szó, minden mondat, ezt növeli, hizlalja a teljes szöveg. A másik típus a formabravúrt mutató regény. Ebben olyan csillogóan sima a mesélőkedv és a mesélni tudás, hogy a történet árja könnyűszerrel ringatja el az olvasót.

  • Deák-Sárosi László

    Egy bárdstrófa jellegzetességei

    A korai ír hangsúlyos verselés tanulságai a magyar verstan szempontjából

    Az ír nyelv, pontosabban annak közvetlen őse az óír, az ógörög és a latin után Európa legrégebbi írott nyelve, ha az etruszk töredékeket és a korai rovásemlékeket nem számítjuk. Nyelvemlékei már az 5. századtól, irodalmi szövegei pedig a 6. század második felétől kezdve maradtak fenn eredetiben vagy másolatban. Nem csupán prózai szövegek, hanem versek, sőt verstani leírások is! Az íreknek fejlett írásbeli kultúrájuk volt, hangsúlyos verselésük gazdag eszköztárból merít.

  • Réti György

    Hazánk és Dante

    Alessandro De Bosis, aki a Kádár-érában szolgált olasz nagykövetként Magyarországon (és aki sokkal jobban ismerte a fogadó ország kultúráját, mint kollégáinak túlnyomó többsége), egy alkalommal azt a szellemes megállapítást tette: „A Varsói Szerződés országai közül Magyarország az egyetlen, amelyet Dante kétszer említ Isteni színjátékában.
    Nos, most e két „említéssel” szeretnék foglalkozni.

  • Bogár Gábor

    Dante és Liszt

    Kiegészítés Réti György Hazánk és Dante című esszéjéhez

    Dante Alighieri, a 13–14.

  • Kiss Norbert

    Hit, tudás, maleficium

    Mindennapok a hódoltságkori Szegeden Bene Zoltán regényei nyomán
    Az Irodalmi Jelen szerkesztősége Kiss Norbert alábbi tanulmányával gratulál a folyóirat
    szerkesztő-munkatársának, Bene Zoltánnak a közelmúltban átvett József Attila-díjához.

    „Kompiláció néhány lehetséges kézirattöredékből”

  • Nagyvarjasi Szabó István

    Márki Sándor 1848–49-ről

    A múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni – mondják. Az idő végtelen óceánja elnyeli a pillanatot, s mi, időben véges, de képzeletünkben határtalan emberek, kihalászunk egy-egy roncsot, álmot, néha talán iránytűt – ez az emlékezés. Tágabb értelemben történelem, történetírás. Mindig, minden a jelenben történik. Szent Ágoston mondta, hogy a múlt jelene az emlékezés, a jövő jelene a képzelet (majd így lesz, majd úgy lesz, tervezgetünk... szintén a jelenben), a jelen jelene az átélés, a cselekvés.

  • Nagyvarjasi Szabó István

    István, a király – az emberismerő

    Szabadegyetem – mindenkinek

    Új rovatot indít az Irodalmi Jelen Szabadegyetem címmel. Kezdeményezésünk célja, hogy olyan, többségükben már megjelent művekből kínáljunk ízelítőt, amelyek közös gondolkodásra, sőt elmélyült továbbgondolásra, esetleg konstruktív vitára adnak alkalmat – akár történelmi, akár művészeti, művelődéstörténeti, általános kulturális kérdések tekintetében.