A harcot, mit őseink vívtak...

Háromszázhúsz éve (1693), hogy Sarkad megszabadult a török hódoltságtól. Tudnivaló, hogy már 1375-től (!), váltakozó hevességgel dúltak a török–magyar csaták, bő „háromszáz éves háborúvá” terebélyesedve. A Magyar Királyság 1396-tól (nikápolyi csata) már egyértelműen önvédelmi harcokat vívott. Lenni vagy nem lenni? A török az „egyetlen igaz hit” nevében, az iszlám igéitől feldoppingolva, hódított! Kitűnő, fanatizált, kemény harcosok voltak. Közelebbről nézve úgy mondhatjuk, hogy míg Magyarország egy állam, melynek hadserege volt – az Oszmán Birodalom egy hadsereg, amelynek állama volt. Pechünkre, a törökök „szerettek” a magyarok ellen harcolni, mert itt múlhatatlan hírnevet, rangot szerezhettek maguknak. (Elvégre nem mindegy, hogy a vadász nyulakra vagy oroszlánokra megy.) Alább Hayrullah Yigitbasi, magyarul kitűnően beszélő, kortárs török történész gondolataiból tallózunk. H. Yigitbasi egyik szakterülete a török–magyar közös múlt. Mondanivalója meghökkentően őszinte, okos és szép.

Kár, nagyon nagy kár, hogy e sok száz éves háborúba, annak sok száz csatájába, dúlásába a magyarság majdnem belepusztult. Nem mi akartuk, ők jöttek.

Mit mond az ankarai történész? „Európában mindig a magyarok voltak élen a támadásban. A török katonaság a legjobban a magyarok elől húzódott vissza, számba se vettek szerbet, franciát, németet – de a magyaroktól féltek, nagyra becsülték őket. Több okiratban olvastam, hogy Magyarországra menni annyit jelentett, mint férfias harcot vállalni. (...) A magyar nemzet úgy értékeli saját történelmét, ahogyan akarja, mi nem mondhatjuk meg, mit gondoljon magáról... A török világ 250 millió emberből áll. A török néphagyományban – a kazakoktól a türkméneken át a macedóniai törökökig – él a magyarokkal való testvériség legendája. A török nép azt érzi, hogy nyugatra van egy nép, Attila unokái, akik keresztény hitre tértek.

Ha egy török Árpád történetét olvassa, azonnal ráébred a magyarokkal való közösségére.”

A modern török állam megalapítása (1923) utáni időkről: „A török állam alapítója, Musztafa Kemál pasa, az először odahívott német és amerikai szakértőket három-öt év múlva nagyrészt hazaküldte, mondván, hogy Európában a magyarok állnak lelkileg legközelebb a törökökhöz. A magyarok visszafizethetetlen szerepet játszottak Törökország modernizálásában.”

„…békévé oldja az emlékezés.”