Tétova óda

Decemberi reggel

Lebegő fák
gyökerei vagyunk,
állunk leföldelve,
nyújtjuk
ki magunkat
hosszú
álmainkból.
A fölöttünk
álló valóság
kiterjedése innen
elképzelhetetlen.

Nem tudunk semmit
a lombkoronáról.
Mélyen vagyunk,
kihasználatlanul
folynak belénk
és sötétülnek el
a nap
sugárhajtásai.
Lenn
a folyamatos homály
elvitte szemünk,
látnunk nem is szükséges.
Egyhelyben sűrű
gyökerek
torlasza,
valami egymásra
szőtt háló
összegubózva,
tömörödve,
úgy néz ki
létszerkezetünk.
Nyugtalanok, mi,
mit is gondoltunk,
mikor elkezdtük,
s fejünkre nőtt
saját barna-zöld
álmunk!
Nem tudhatunk
magunkban
meggyökerezni.
 

Tétova óda

Végül kiderül,
végig én voltam
a fa, amit magam
fölé olyan nagy
becsben tartottam.
Lentről föl,
alig ingatag,
szálegyenes.
Százezer döntés
súlya egyetlen
bezárt szög
a földdel.
Egyetlen szó
a könyvből
tartja
a történetet.
 

Huszonkilenc év

Várunk,
hogy elgyere
sárga mérőszalagoddal,
átvedd törzseinket,
méretezd, válogasd,
leválaszd.
Elég a súlyosabbakat
magadra csíptetned,
az eredeti embernél
szélesebbeket,
az ősibb nehezékeket,
amik túlnőttek
rajtunk.
Maradjanak nőni
csak a kezünkből
jól mutatók.
A kecsesebbje,
ha lehet ilyet kérni.

A terheink túlzóan
nehezek.
Sietnél velünk?

A versek az SPN Krú (Berka Attila és Székelyhidi Zsolt) Folyton készülő halál – Költészeti performansz hat tétova tételben című Radnóti Miklós-estjéhez készültek. Közreműködtek: Puskás Balázs (zene), Bios (vizuál). Az esten a saját szövegek mellett Radnóti Miklós és Vass Tibor költeményeinek részletei hangoztak el. Ősbemutató: Roham Bár, Budapest, 2014. április 30.