Ugrás a tartalomra

Alvásmegvonás

Téli május

Tél van, és halál. Jön az új pestis.
Buda is bágyadt a mirigylázban.
Lázban ég a gondolat, Mária, nem
segít rajtad, csak a képzelt tavasz.
Azt játszod agyban, hogy máris
nyílik a téltemető, életre kel
a som apró, zöld virága. A méhek
előjönnek korán, és tisztítórepülésük
nyomát a szélvédőről langyos szélben
súrolod. A fény old fel mindent, és
összeköt az örömteli üres idővel,
amibe betöltöd a májust. Kicsi rügyet,
majd színes szirmokat, porzót és
a földeken tömérdek sziklevelet.
Fáradt bőröd kiteszed a napnak,
a játszintok illatával lepkék
játszanak, a nárciszt csak önmagáért
pergeted le. Csukott szempilládat a
pára eddigre kristályosra nehezíti.
Csak akinek könnyű a szíve, az tudja
még elhinni, hogy vége a jégkorszaknak,
jön még tavasz, és kitelelünk legalább
még egyszer, utoljára a kerti tájleírásban.

 

Április

Mély levegőt! Ott megy április bolondja, Egyiptomi
Mária. Mária,
fiad sírjához készül a névrokon, az ismert
kurva. Nem csak lányod minden test, de
te magad vagy. Ha hajójegyre nincs pénz,
téged is elad a fiatal test lakója. Hogy a
szervezet mozog, ez maga a csoda,
szexrabszolga tizenhét éve. És még őt
küldik vezekelni a pusztába további
negyvenhétre, három megkövült
kenyéren élni. Rabot szültél,
te Szűz!

Május

A kései májusban a macskák
megindulnak a tetőn. Szürkületkor vonulnak
a szomszéd paláján, küzdenek és bagzanak,
bűzüket farkuk alól az illatos jázminbokorra
fröccsentik. Mária, május vége, kezdődik
a napsütés, és a gyümölcsök burjánzása.
Észreveszed a tükörben, hogy eggyel több
születésnapod eltelt. „Hogy lesz így
az örökkévalóságig ragyogás?” – és rendelsz
natúr arckrémet, akciós kiszállítást.
Patkányok, pockok ásták be magukat a
raklapok alá, illatos a széna, roppannak
a cellulózoszlopok a kecskék foga alatt.
Újabb macskák vonulnak a tetőn, húzzák
újabb csíkjukat, feketék, cirmosak, vörö-
ses tarkák, nyakukban csengős nyakörv, és
biléták. Cica természetedre véres
karmod emlékeztet csak, mellyel néha megvédted
belső szobád. Ellik a kecske, nő a gaz, körmödön a
palántaültetés, meg a pünkösd, kontyos kisfiú
virsilikutyát húz az úton. Fűrész a kezedben, és
permetező, és még mások gondja a hátadon.
Mária, tedd meg a nem-cselekvést, hogy a
világegyetem békéje az aszályos talajt
megitassa. Öledbe teszed kezed, esti
meditáció, huszonegy óra. Az idő tanúja vagy.

 

Füves Mária

Nincsen apád, se anyád, az anya
te vagy, Mária. Várod az Atyát,
aki a férjed egyben, és te magad.
Mert Isten lakik minden lényben.
Így reggel a tükörképed, magad
leköpni mégsem mered. Az esővíz-
gyűjtőbe patkány fulladt, kimered.
Isten lakott benne is, az Atya
a szívében, vagy az Anya, azaz te.
Vízbefulladt porhüvelyed csak a
kukába dobod. Majd ha a fagy felenged,
talán elásod a lelkedvesztett testeket.
Visszanyert lélekdarab a patkány.
Hiába. Az üresség csak nő benned.
“Harmadnapja nem eszek” –
mondanád, ha valaki az ajtót rád
nyitná, vagy legalább messengeren
akarna üzenni. Anyád
helyett anyád vagy, Szent Anya.
Árva vagy, vagy elhagyott, Isten
sem tudja. Megtalálod a családi
káoszt, a Nagy Könyv írja,
megannyi trauma, meg poszttrauma.
Örök pecsétek gyönyörűszép szíveden.
Áldás, hogy legalább a füveket
megszedted. Kinyílik halkan a
gyógyszeres láda, zárul a
privát pokol a fejben.


Alvásmegvonás

A hajnal a szavad.
A fáradtság elnémít.
A tompaságban folyik el
az ép(p) most. Suta és sérült
a test, a mozdulatok
ütköznek az ajtófélfával,
fogy a pohárkészlet, az erőt
nehezék nyomja le.
Hányinger, homály a szemben.
A végtelenben homály.


Mária a fejet otthagyja

Pontos betekintést nyújt a biológiai
valóságba a fej, mely a porban a
lábaidnál hever, Mária.
Valami ragadozómadár csapott le rá,
mint majd fiadra a keselyűk,
ha otthagyták volna kiszögezve.
Lecsapott rá, de a fejére nem volt
étvágya. A fej a fakéreg darabok
között kallódik, és megbánod később,
hogy nem vitted magaddal.
A fakéreg darabokat ládába teszed
gyújtósnak. Amíg József
hallgatja, amint fia a megváltásról
filozofál, addig behordod a tűzifát.
A szarvasbogár lecsípett feje ott
marad, mert figyelmed
elkallódik a szorongásban.
Szakállas férfiak, ha világmeg-
váltásról filozofálnak,
sokba fog az kerülni az emberiségnek,
hiába hal
meg a fiad.
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.