Megérteni a múltat – eligazodni a jelenben

Párhuzamos narratívák, aszimmetrikus hadviselés, heroikus történet – az utolsó simításokat végzik a Bán Mór Hunyadi-regényfolyamából készült, azonos című filmsorozaton, amely már egy nemzetközi, Cannes-ban rendezett televíziós filmfesztiválon is bemutatkozott. Már a sorozat premierje előtt nagy az érdeklődés, a széria keleti szomszédaink figyelmét is fölkeltette. – Bán Jánossal (aki íróként Bán Mór néven publikál) beszélgettünk.

– Milyen volt a fogadtatás Cannes-ban? Egyáltalán, mit láthattak a szakemberek a fesztiválon a sorozatból?

– A tízrészes sorozatból az első epizód volt olyan állapotban, hogy gyakorlatilag késznek tekintettük. A többin még folynak az utómunkák, a látványeffektusok csiszolása, a digitális elemek finomhangolása. A sorozat nemzetközi terjesztője a német Beta cég, amely olyan szériák készítője és forgalmazója, mint a Babylon Berlin, a Gomorra vagy a Vienna Blood. Ez egy 65 éves múltra visszatekintő filmes cég, a sorozat terjesztése és forgalmazása az ő dolguk, s tulajdonképpen ez a franciaországi esemény az ő premierjük volt. Félreértések elkerülése végett, ez nem a Cannes-i Filmfesztivál, ez egy évente megrendezett, tízezer résztvevővel működő, üzleti találkozó, ahol a következő évi televíziós produkciók piacát mérik fel: vásárolnak, kínálnak. Nos, ennek a rendezvénynek az egyik kiemelt premierje az általunk készített Hunyadi-sorozat első része volt. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hiszen, valljuk be, ez a mi sorozatunk nem igazán illeszkedik a nyugati uralkodó eszmeáramlatokba. Férfias férfiak és nőies nők szerepelnek benne, heroikus a történet, a nemzetükért és a hitükért harcoló emberek a hősök. Ugyanakkor – és ez számított igazán nagy kihívásnak – igyekeztünk rendkívül szórakoztatónak elkészíteni, úgyhogy bármelyik országban az adott néző megtalálhatja benne azt a jó sztorit, amit mindenki keres, amiben szeretne elmerülni. Nos, úgy tapasztaltuk, hogy a szórakoztató, magával ragadó történetnek megfelelően, egyszersmind az előzetes várakozásainkhoz képest meglepően jól fogadták a vetített részt.

– Tartottatok, tartottál a fogadtatástól – ennek csak az említett nemzetközi eszmei trendek az okai, vagy egyebek is?

– Nem, nem kizárólag. Sokat töprengtem, hogy vajon miként fog ez működni. Érteni fogják egyáltalán azt, hogy mi történik itt Magyarország, Szerbia, az Ottomán Birodalom és a Havasalföldi Fejedelemség között? Mert, ha őszinték akarunk lenni, azért nem könnyen bogozhatóak ki a viszonyok… A fogadtatás láttán azonban kiderült, hogy bizony megtérült az a sok éves munka, amit a forgatókönyv fejlesztésébe fektettünk, mert ezáltal vált nagyon is érthetővé a történet. Oly módon, ahogyan az a néző számára szükséges. Nagyon jól fogadták Cannes-ban azt is, hogy ez egy rendkívül látványos, szép kiállítású produkció. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a most bemutatott új nyugati szériák 90 százaléka a jelenkorban játszódik, ahol a látványra kevesebbet kell fordítani.

– Viszont a történelmi sorozatok népszerűek…

– Ez így igaz, ezzel tisztában vannak a filmkészítők is. Ugyanakkor érdekes, hogy két ország mutatkozott be nagyon látványos, a régmúltban játszódó történettel: mi és a törökök. Nekik egyébként rendkívül erős a jelenlétük a történelmi sorozatok között – amúgy a szappanoperák világában is.

– Sőt, náluk ez a kettő egy kicsit össze is csúszik, nem? A törökök a történelmi sorozatokat szeretik „szappanoperásítani”...

– Igen, ők tudatosan törekednek arra, hogy a női nézőket is megnyerjék. Most egyébként egyrészt a birodalom megalapítójáról, Oszmánról készítettek egy végtelenbe nyúlóan hosszú sorozat, másrészt arról a Hódító Mohamed szultánról, aki Hunyadi nagy ellensége volt. Érdekes lesz majd összevetni a mi Hunyadi-sorozatunkat az ő Mohamed-szériájukkal, hiszen ugyanazokkal a szereplőkkel találkozhatunk majd. Náluk Hunyadi nyilván nem túl szimpatikus karakter, hiszen kizárólag török szempontból ábrázolják…

– Összességében tehát sikerként élted meg a cannes-i utat?

– Biztatónak értékelem a fogadtatást, de ezt a kérdést természetesen az dönti majd el, hogy hosszú távon milyen üzleteket köt a forgalmazó. Mi alapvetően azt szerettük volna, hogy ez a sorozat a Hunyadi-sztorit és annak globálissá vált elemét, a déli harangszó történetét végre valahára meg tudja ismertetni a világ minden részével, hogy mondjuk el, meséljük el ezt a történetet számukra, a mi narratívánkban.

– Ezzel azt is mondod, hogy a déli harangszó történetét máshogyan ismerik világszerte, mint ahogy mi?

– Messziről kezdem. Én az elmúlt bő száz évben, de talán többen is, aszimmetrikus hadviselést látok a magyar és a környező népek emlékezetpolitikájában. Hunyadi János nagyon jó példa ennek szemléltetésére. Van egy magyar narratíva, és van egy román narratíva. Az elmúlt fél évszázadban mi nem igazán meséltük el az eposzainkat, nem mutattuk be a hőseinket, a románok igen, újra és újra. Hunyadi Mátyás paradox módon előbb bukkant fel egy román történelmi mozifilmben, mint egy magyarban (nem számítom ide a vígjátékokat, rajzfilmeket, tv-játékokat). Mi ugyanis a valódi, történelemformáló Mátyást soha nem mutattuk még be nagy költségvetésű, látványos történelmi filmben; a románok által forgatott Vlad című alkotásban viszont felbukkan, természetesen mint gonosz szereplő, aki elfogatja katonáival az amúgy „derék, jó” Vlad Țepeș vajdát. Ebből is látszik, hogy nincs, és feltehetően nem is lesz közös narratíva keleti szomszédainkkal. De még a németek és a franciák is felvonultatták Mátyás királyt a Miksa császárról szóló tv-sorozatban (Maximilian), ahol Mátyás szintén ellenszenves, szinte gonosz figura. Erre mondom én, hogy aszimmetrikus hadviselést folytattunk az emlékezetpolitikában évtizedeken át. Mi magunkról szinte csak a rosszat, negatívat meséltük el, szomszédaink pedig magukról rendre a jót. Ne csodálkozzunk hát, ha az a kép alakult ki rólunk, ami. Most ezen a képen igyekszünk radikálisan, huszáros vágással javítani a Hunyadi-sorozattal. 

– A Hunyadi-sorozat kapcsán rögvest meg is szólaltak azok hangok a szomszédunkban, amelyek a Hunyadiak románságát hangoztatják…

– Igen, mert egy román számára az, hogy a Hunyadi-család román volt, vitathatatlan és megkérdőjelezhetetlen tény. Nem is gondolnak bele abba, hogy ha így is lenne, akkor mivel magyarázható, hogy Hunyadi János több hadjáratot folytatott Havasalföld ellen? Az ellen a román fejedelemség ellen, amely nem mellesleg gyakorta a török oldalon harcolt a kereszténységgel szemben. No, de miként lehetséges, hogy egy román hadvezér egy román államra támad magyar színekben? Vagy hogyan lehet az, hogy Mátyás király, akit természetesen szintén románnak tartanak, mind Moldva, mind Havasalföld ellen mindig vaskézzel lépett föl, s mindig a magyar érdekeknek megfelelően?! A magyar változat ezzel szemben arról szól, hogy a Hunyadiak magyarok voltak, és pont. Én nem akarok igazságot tenni, sőt, elmondom itt is, amit a nagypám mondogatott: az a probléma a világgal, többek között, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van. Csakhogy nekünk a mi igazságunk számít. Mindenkinek a maga igazsága. És ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatjuk meg a másik igazságát, még akár el is fogadhatunk belőle sok mindent, ez azonban nem változtat azon, hogy a mi igazságunk élvez elsőbbséget a szívünkben, a tudatunkban.

– Konkrétan a Hunyadi-kérdésben lehetségesnek gondolod, hogy a két narratíva közeledjen, vagy egyik fél elfogadja a másik álláspontját? Netán egyes elemeiben módosítsa a saját elképzelését, mert belátja, hogy a másiknak is van igazsága?

– Én ebben a vitában nem számítok ilyesmire. Amire számítok, az az, hogy a Hunyadi-sorozat által az aszimmetrikus hadviselés végre kezd kiegyenlítődni. Nincs sok idő behozni a lemaradásunkat. Ma ugyanis gyakorlatilag 85 százalékban a román álláspont ismeretes a világ minden részen. Ami eljutott oda, az az, hogy Európa védőbástyája Románia volt. Még csak nem is Havasalföld, hanem Románia, amely négyszáz évvel később jött létre. Abban az időben a román népnevet sem használta senki, mivel nem létezett még ez az elnevezés. A világ nagy része úgy tudja, Európa bajnoka Vlad Țepeș volt, aki a töröktől megvédte a kereszténységet. És ez nem vicc, sajnos. Én magam hallottam a munkám kezdetén egy olasz újságíró kollégámtól, akinek boldogan újságoltam, milyen regényt fogok írni, hogy ez hülyeség, mert ki az a Hunyadi? Vlad Țepeș, ő a hérosz.

– Aki a szultán hűbérese volt…

– Igen. De vívott győztes csatákat a törökök ellen is, ez tény. Viszont a román propaganda egy külföldön igen jól, s főleg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában zseniálisan érvényesülő önreklám. Gyakorlatilag elérte azt, hogy egy művelt olasz újságíró, aki nagyon komoly pozícióban dolgozott egy olasz napilatnál, mély meggyőződéssel vágta a szemembe, hogy mit akarok én ezzel az általa és senki által nem ismert figurával. Európa hőse és védelmezője Vlad volt. És a románok védték meg Európát a töröktől. Na most, ez hazugság. Ideje hát, hogy elmondjuk a történelmi tényekhez sokkal közelebb álló változatot. A miénket. A déli harangszó végtére is Hunyadiékért szól, és nem Dracula vajdáért. 

– A dákoromán kontinuitás elméletét is rendkívül hatékonyan terjesztette el a világban a román állam…

– Így van, ez ugyanaz a mechanizmus.

– Visszatérve a sorozatra. Mennyire tartasz attól, hogy, ha sikeres lesz, mégis kénytelenek lesztek a trendeket figyelembe venni, s beleszőni olyan szálakat, amelyek a jelen preferenciáit vetítik vissza hatszáz évvel, erősen meghamisítva ezzel a történelmet?

– Hogyha a sorozatra rákapnak a streaming-szolgáltatók, akkor ez hatással lesz rá, ebben biztos vagyok. De abban is, hogy alapvető kérdésekben nem fogunk engedni. Mi nem akartuk átszínezni ezt a sztorit. Ez a mi történetünk, ugyanakkor hiszek abban, hogy egyúttal a kelet-közép-európai népek közös története is, melyben a magyar részvétel dominál, miképp az adott korszakban is. A szerbek, havasalföldi és moldvai oláhok, németek, lengyelek mégiscsak a magyar király seregében, vagy azzal szövetségben, magyar vezérlet alatt vették fel a harcot a hódító iszlám ellen…

– Ez már a regényekben nagyon erősen jelen van…

– Igen, nagy gondot fordítottam és nagy hangsúlyt fektettem a regényekben, hogy bármennyire is a magyar szempont a fontos nekem, nekünk, jelenjen meg az is, hogy miként gondolkodtak a szerbek, mi volt az ő túlélési stratégiájuk, mi motiválta a havasalföldieket, hogyan gondoltak erre az egész időszakra a törökök, miért hódítottak, mi volt a céljuk, hogyan láttak minket, hogy látták a Balkánt. Amint azt is igyekeztem bemutatni, mit gondoltak a nyugat-európaiak, hogyan viselkedtek, hogyan változtatták a nézeteiket folyamatosan már ebben az időszakban is, mit gondoltak az ausztriai tartományok Habsburg uralkodói vagy éppen a lakói. És mindig nagyon izgatott, hogy miként láttak ők minket, mit gondolhattak Hunyadi Jánosról. Mindezt érzésem szerint sikerült a filmsorozatba is átmenteni. Ami a regényekben nagy lehetőség volt még, az az, hogy a valós történelmi alapokon azokat az elfelejtett vagy kevésbé ismert történelmi részleteket is napvilágra tudtam hozni, amelyekről én sem hallottam korábban, de árnyalják a képet. Például amikor Hunyadi János Ausztria tartományai ellen folytat hadjáratot, Cillei ellen vonul, vagy betör a Habsburgok területeire, megakadályozandó a Habsburgok állandó nyugat-magyarországi betöréseit. Meggyőződésem, hogy sokkal bonyolultabb és összetettebb volt az a korszak is, mint amilyenként s fejünkben él, ráadásul nekem nagyon sokat segített íróként a mai problémák megértésében. Mennyire elcsépelt, de mennyire igaz az, hogy a történelem ismétli önmagát, mennyire igaz, hogy kizárólag érdekalapú volt mindig is a birodalmak, országok kormányzása. Egy szó, mint száz, nagyon szerettem ezt a korszakot éppen emiatt, mert millió olyan tapasztalatot tudtam leszűrni. Egyrészt megértettem az akkori mozgatórugókat, másrészt ez, igaz, sok-sok áttételen keresztül, de segített megérteni a későbbi folyamatokat. Hogy egy példát mondjak: már az Anjouk és a Luxemburgok célja is a kelet-közép-európai birodalom létrehozása volt. Habsburg Albert, aki az első Habsburg uralkodó a magyar trónon, szintén ezt szerette volna. Mátyás király pontosan ugyanazt a birodalmat hozta létre, amelyet később a Habsburgok megszilárdítottak. Következésképpen ez egy régóta létező gondolat, tökéletesen érthető, logikailag indokolható mozgatórugókkal. És nekem az a munka, amit a Hunyadiba fektettem és fektetek, nagyon sokat segített az évszázadok folyamatainak megértésében, mert mindig ott vannak a múltban azok a gyökerek és azok az kiváltó okok, amelyek majd évszázadokkal később nyernek jelentőséget vagy új értelmet, kapnak más színezetet, de magát a történelmi folyamatot csakis úgy lehet megérteni, ha megismeri az ember a részleteket.

– Ráadásul a Hunyadiak kora fölöttébb izgalmas a korszak…

– Heroikus kor, tele elképesztő karakterekkel. Hátborzongató és regényes. Az a helyzet, hogy nem is nagyon kellett regényesíteni egy bizonyos ponton túl, mert döbbenetesen fordulatos maga a valós eseménytörténete annak a korszaknak. A visszajelzésekből is azt tapasztalom, hogy azt a két fontos célját, amelyek miatt megírtam a regényeket, és írom a folytatásokat, azt a két célját elérte.

– Mi ez a két cél?

– Az egyik az, hogy több ismeretünk legyen, és több benyomást szerezzünk a múltunkról, erről a félezer évvel ezelőtti korszakról. A másik pedig az, hogy egy picit segítsen a mostani olvasóknak abban, amiben nekünk a mi időnkben az Egri csillagok annyit segített: megérteni azt, hogy kik vagyunk, mit jelent ehhez a néphez tartozni, mit jelent az elődeink sok-sok küzdelme. Nagyon boldog vagyok, hogy a visszajelzések alapján úgy tűnik, ez utóbbiban, korosztálytól függetlenül sokak számára tudott segítséget nyújtani a Hunyadi-regényfolyam.

– Végső soron identitást formálnak ezek a könyvek, és ez lehet a filmsorozat egyik hozadéka is...

– Igen, azt remélem, igen.