Biológiából filozófia

Az európai civilizáció részben a harag megéneklésével (Iliász), részben egy nyughatatlan karakter (Odüsszeia) utazásával kezdődik. Odüsszeusz végcélja, Ithaka pedig mintha egyre távolodott volna. Magyary Ágnes a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Testodüsszeia című esszékötetében párhuzamot von a betegsége és Odüsszeusz útja között: „Amikor kimondták a verdiktet, hogy izombetegségem van, az útvonalat nem mellékelték hozzá. Odüsszeusz tíz évig utazott, hogy végre hazajusson, nekem négyszer annyi időbe tellett, míg megoldódott a rejtély! Így jár az ember, ha darabonként igyekszik kiszökni a saját testéből.” Szó szerint darabonként, hiszen izommintái előbb jártak külföldön, mint ő. A diagnózis egy latin szó: Kalpainopátia. Elhangzása a bizonyosságon kívül űrt hagy maga után. Mert attól, hogy tudjuk: milyen enzim okozza betegségünket, még nem feltétlenül van rá gyógymód. A diagnózis néha még több kérdést vet fel, nem hoz lezárást, megnyugvást. Különösen tetszenek azok a fejezetek, melyekben a szerző a gyermekkoráról ír: csínytevésekről, lánymosdóban tartott gyűlésekről. Magyary Kolozsvárott született, édesapja orvos volt, lányát sportedzésekre íratta be. Sportos életet éltek, sokat túráztak, hegyet másztak. A kislány egyszer síelés közben elesett, és nem tudott felállni: akkor kezdődött a mai napig tartó kálvária. Magyary Ágnes könyve betegségkönyv, vallomásos esszégyűjtemény, melyben a szerző elképesztően széles műveltségének köszönhetően az ókori gondolkodókon kívül megidézi többek között Susan Sontag, Esterházy Péter és Roberto Bolaño szellemét is. A Testodüsszeia vallomásos utazástörténet, melyben a filozofikusság mellett a humor is megjelenik. Egészen groteszk és sokatmondó, a társadalom felkészületlenségére rámutató történet, hogy ösztöndíjas diákként olyan szállást kapott, ahol a zuhanyzó pereme magas volt, tehát nem akadálymentes. Divatos szó ma az „érzékenyítés”. Nos, a Testodüsszeia nem direkt módon, hanem olvasmányosan, a személyes élmények és a legkülönbözőbb, a betegséghez kapcsolódó kultúrtörténeti hatások beemelése révén bír érzékenyítő hatással. „Az ókorban sem volt fogalma senkinek az érzékenyítésről, de még az érzékenységet sem nagyon értették, még akkor sem, amikor az Iliászban a görögök komolyabb szinten nekiláttak a trójaiakat érzékenyíteni, és ezt oly sikeresen tették, hogy mind meghaltak, akik meg nem, azok a görögök rabszolgáivá lettek. Így megy ez. (…) Amikor a görögök feszülő vitorlával haladtak Trója felé, hogy móresre tanítsák azokat a szégyenteleneket – akarom mondani: hogy érzékenyítsék őket a görögök igazságára –, menet közben Philoktétészt megmarta egy kígyó, a seb elhatalmasodott, és rémségesen bűzleni kezdett. Ezt a kényes orrú görögök nehezen viselték, ráadásul Philoktétész még üvöltött is a fájdalomtól, így Odüsszeusz javaslatára úgy döntöttek, diszkréten kiteszik egy szigetre: üvöltsön és fetrengjen ott magában nyugodtan, de őket ne idegesítse nyavalyás voltával.” A szerző és az olvasó is eltűnődik azon, vajon mi alapján dől el, ki mit húz a genetikai lottón. Így lesz a biológiából spiritualitás és filozófia. Megragadott az elbeszélő viszonyulása a természethez, az évszakokhoz. Betegségtörténete az erdőben, a romániai hegyekben kezdődik, és minden ősszel, a levelek sárgulásával párhuzamosan romlik az állapota. A kötet borítóján, amely Árvai Judit munkája, havas erdő látható: egyszerre szimbolizálja a természet közelségét, és sejtet távolságot hideg fehérségével. Eltávolodni, kívülről nézni az életet. Hideg nyugalom, földöntúli tisztaság, elemelkedettség. Az értelem elemez és összegez. A betegség a gének játéka, ám az egyén az úr. Vagy mégsem? Magyary Ágnes: Testodüsszeia. Magvető, Budapest, 2025.