A kapu fényszergény bánata

Pásztori Letargia

Halkan hördült fel a Biblia, 
türelmetlen kiáltására 
az egerek sarokba szorultak. 
A padok néma csendességgel 
raboskodtak tovább, 
a freskók fájó tekintettel 
bámulták a hitvány, 
alattomos teret. 
A boltozatok fáradtan 
meredtek a kapu fényszegény 
bánatára. 
Reméltük a megváltást. 
 

Megjött

amikor Apámat éjszaka elvitte a fekete autó 
és a kapucnis bácsik rázárták az ajtót 
anyám a kertben ült szótlanul 
törékeny termetét a tőke 
nyomta a fűre 
nem könyörgött senkinek 
nem kiabált 
várt 
az ágyamat ellepte a vér 
átázott takaróm 
folytam folyamatosan 
végig mindenen 
a padló szívta fel 
lecsepegett véremet 
csendben figyeltem anyut 
és akkor és ott
nagyon szerettem őt 
 

Keresztény létigazság 

annyit jelent
hogy tenni amit 
nem kéne 
nem tenni amit
kéne 
azaz örökkön-örökké
bocsánatot kérni 

Reggeli

Éppen tükörtojást sütöttem akkor, mikor benyitottál
és tükörbe néztél, majd visszafeküdtél aludni. 
Mielőtt becsukódott az ajtó utánad, 
eszembe jutott, hogy te még élsz. 
A tükörbe meredtem gyorsan, 
megégett a tojás. 

 
1944

csendben bámultuk ahogy 
az utolsó is belezuhan 
a koromfekete vízbe 
minél kevesebben lettek 
annál csendesebbek 
az utolsó már szinte  
meg sem mukkant 
itt álltunk a Duna 
másik oldalán 
ők pedig röhögve 
távoztak 
nevetve játszották
el újra a sátánt 
egymást biztatva