Hamvas Béla szerint a regény nem oldja meg ugyan az élet problémáit, de olyan bázist teremthet, amely segítségével többféle kezdeményt és mintát lehet találni e problémák kezelésére. A szöveg legfontosabb és talán egyetlen értelme, hogy meditációs objektum tud lenni, amely visszahat az olvasóra, jó esetben úgy, hogy „tisztít és ébreszt és világít”. Vagyis a regény afféle létra, amely segítségünkre van a felkapaszkodásban. Miután azonban feljutottunk, a szöveget – akárcsak Wittgenstein létráját – el lehet hajítani. Nincs rá szükség tovább.